'Dark Night Of My Soul'

Szerdán kaptam egy demot, hogy "ez neked való, hétfőig írj róla !".
Amennyire szeretek zenéről írni, annyira nem szeretem a (közeli) határidőket.
Van, hogy egyből összeáll az iromány, a néhány felmerülő gondolatom elsőre
egésszé áll össze, de van, amikor rendesen "dolgoznom" kell egy-egy cikken.
Most - fél év után először van lapzártám - kicsit izgultam, hiszen nem én
választottam a zenét, de úgy látszik, olyan ez, mint a bicajozás: nem lehet
elfelejteni.
Szerencsére eléggé karakteres zenekart (nevük a bejegyzés címe) kaptam és
relatíve könnyen írtam róluk 1300 karaktert.
Ha a főszerknek is tetszik, lesz tehát írásom a szünet utáni első Rockinformban
is. Az utam miatt azt hittem, ez kimarad. A köv. számtól pedig ismét gőzerővel
alkotok. Nagyon nagy élmény, szívesen csinálom. Teljesen leköt és feldob szellemileg.
 

Előnye is van, ha nincs munkád. Csüt. délelőtt (és pénteken is) a Bükkben sétáltam és forrásvízzel töltöttem fel az otthoni ivóvíz készletemet.

Jó volt a hétfői hangverseny, de annyira azt hittem, hogy egy hangszeres együttes
fog fellépni (soha nem nézem meg előre a műsort), hogy - ha hozzávesszük, hogy majd'
fél éve nem láttam/hallottam a kedvenc szimpatikusaimat, talán nem is
meglepő - hirtelen nagyon elkezdett hiányozni egy nagyzenekari hangverseny.
Kiderült, hogy egy másik bérlet keretében a szimpatikusoknak is van hangversenye a
héten. Gyorsan be is szereztem egy mérsékelt árú jegyet, aztán:
Haydn: C-molll szimfónia (Hob. I:95): Haydn a kedvencem, a moll hangzás is - ezen
nincs mit magyarázni. Ez a mű is tetszett, főleg a záró tétel, ahol rendesen
megvariálta a dolgokat, újított, szakított a bevált formákkal. NAGYON rendben volt.
És, mert még konzit végzett olvasóm is van (!!), megemlítem, hogy : "Az öregkorában
is egyre kísérletező mester itt bemutatja, hogyan lehet az alapjaiban homofon
szerkezetű rondóformát többszólamú, kontrapunktikus elemekkel színezni,
változatosabbá tenni."
Jó volt látni a zenekart. 4-5 embert is ismerek a zenészek közül, akik haverok, vagy
legalább beszélgettünk, vagy maileztünk párszor.
'Fagott 2' (szintén "haver") mellett egy újkeletű (??) dekoratíva ült...
Sosztakovics: I. (C-moll) és II. (F-dúr) zongoraverseny: mindkettő rendben van.
Az első jobban tetszik (1933-ban a szerző adta elő először), a nyitó tételében van
néhány király ötlet, de a II. (a fia vizsgahangversenyére komponálta 1957-ben) lassú
tétele kiemelkedően zseniális. Sosztakovics 1927-ben diplomát nyert az első
varsói Chopin versenyen. Hopp !
Az I. versenyben a szimfonikusok teljes (?) vonós szekciója, a II-ban majd' a teljes
zenekar jelen volt. Érdekes volt, de teljesen rendben volt.
A fiatal zongorista hölgy, Falvai Katalin imponáló magabiztonsággal és jól játszott
(amennyire én meg tudom ítélni). Szimpatikusak a nem (gyakran) mosolygó hölgyek, de
Katalin túlzottan (feszült?) 'fapofa' volt. Pedig a játéka több, mint remek.
(Hétfőn Szilasi Alex játszotta a Chopin művet, szintén remekül.)
Nem szeretem a történetet mesélő műveket (maradjanak meg az operának), ezért Strauss
művéről (Till Eulenspiegel vidám csínyjei) csak annyit, hogy hallgatható volt.
(Ez még mindig dicséret nálam.)
Tamásnak ÓRIÁSI köszönet a jegyért !!
 

Az előző nepáli bejegyzésem estéjén kártyázás közben hirtelen bevágtam egy
friss, meleg almás pitét (másféle, mint hiszitek). NAGY hiba volt !!
Éjjel gyomorgörcsök, reggel akkora hasmenés, hogy ...brrr....
LEGYENGÜLÉS, kiszáradás. Nem is lett volna nagy gond, HA aznap nem egy 7
órás menet várt volna ránk, az utolsó 2 km-en 600 m (!!) szintemelkedéssel.
Szenvedés, elcsigázottság, a fizikai és lelki határaim...
Hú, NAGYON tanulságos út volt ! Minden (tyúk)lépésért küzdenem kellett és
100 méterenként pihennem 5 percet, de úgy, hogy ott már egy lépést sem bírtam
volna tovább menni. Kegyetlen 8-9 óra volt. Az a napom kész volt. SEMMI erőm
nem volt. Nem is lehet leírni. Nem bánom, hogy átéltem, sokat tanultam belőle.
Önmérsékletet (ha gyorsabban akartam menni, akkor azonnal végem), kitartást,
türelmet.
Namche Bazar: egy csodálatos városka. 3 akklimatizálódásos napot
töltöttünk itt. Nagyon kellett. Mire felértem, halál, alvás.
Másnap: túra közepes szintekkel - erősödés, semmi kaja, gyenge állapot
(50% erőnlét).
3. nap: "kis" kör a falu felett (7 óra) 3880m-es legmagasabb ponttal.
Ez már jól esett. Szinte tökéletes állapotban, erőnlétben vagyok.
A nap tűz, a levegő tiszta. Az izmokkal nincs gond, mert nincs annyi oxigén
(60-70%-a a magyarországi levegő ox. tartalmának), hogy az izmok fáradjanak.
Hamarabb jön a légszomj. Okosan, nyugodtan csinálva kellemes a téma.
A látvány leírhatatlan. Ma sétáltam egy 3600 m-en lévő füves (!!)
kifutópályán:

Remélem, időben jött ez a gyomros pofon és a köv. hetekben semmi
gond nem lesz. Pirítós, tea hegyek, sok-sok víz, főtt krumpli, hagymaleves,
ilyesmiket kajálok.
Akklimatizálódva lenni (a magyar nyelv zokog a sarokban) egy nagyon
kellemes érzés.
Ma láttuk volna a Mt. Everest-et, de mire olyan helyre értünk, befelhősödött.
Nem gond, hiszen a néhány havas csúcs, melyeket relatíve közelről látunk,
azok is csodásak.

Gondolom, feltűnt, hogy nem különösebben érdekel az ének a zenében, a szezon
(számomra) első hangversenyén pedig mindenre vágytam, csak reneszánsz táncdalokat
hallani nem. Ehhez képest a Tomkins énekeggyüttes ezekkel kezdett.
Aztán szerencsére jött egy kísérő zongorista, akinek helyenként komoly szerep jutott.
Oly annyira, hogy egy Chopin darabot is eljátszott, hogy ne csak ének legyen.
Ez valami leírhatatlanul GYÖNYÖRŰ volt !!! Frédéric úr tud valamit (mindent ?) a
zongoráról és a lélekről !!! Könnyed, szellős, nem halmoz hangokat, mégis annyira
tartalmas, érzelemgazdag, mint kevés szerző a zeneirodalomban. Ismerem, mit tud, de
így, derült égből pláne sokkolt (jó értelemben) és meghatott - jó volt hallani.
Haydn, Schubert, Rossini - egészen jó énekdarabokat írtak, ezekből is hallhattunk.
Strauss a Kék Duna keringőt eredetileg dalnak írta. A nyitó zongora rész nagyon
visszaadja a Duna hangulatát, az nagyon tetszett. Maga a keringő így is rendben
van, jó darab.
Bartók (Kodály?) 4 szlovák dala közül az első egy akkora tercrokon fordulattal
indul (ZONGORÁN most hallottam életemben először), hogy azonnal magam mellé
hatódtam !! Ez is egy (4) jó mű.
Nehezen indult (nálam) a 30 éves Thomkins énekegyüttes, de összességében egy
remek koncertet adtak, (a nyitó reneszánszokat leszámítva) remekül éreztem magam.
Most a szopránok is tetszettek, pedig általában menekülök, ha olyasmit hallok.
I like Chopin.

A luklai repülőtér említést érdemel !
Egy kis 14 (16?) személyes, 2 motoros géppel repültünk - 1-1 sor ülés a
2 oldalon -, én a pilóták mögött ültem, így tökéletesen láttam előre is.
Kb. 100-150 km-t tettünk meg kb. 35 perc alatt. Alattunk a táj - kisebb hegyek
megművelt oldalai - és kis felhőzet, a távolban néhány nagyon magas hegy,
hófödte tetővel. Aztán egyszer a gép berepült egy völgybe 2 hegy(lánc) közé
és kisvártatva szemben is egy hegy állta utunkat, melyen egy kis település
(egy utca, kb. 80 ház) látszódott, egy nyúlfarknyi úttal, mely a semmiből
Az volt a leszállópálya.
Gyorsan fotóztam, majd, mire a második képre lehetőségem lett volna, már le is
szálltunk. Nem volt tehát időm izgulni.
Egy hegy oldalában , majdnem, mint egy síugró sánc, kb. 300 m aszfalt bele
a semmibe. Ennyi.
A felszálló gépek belegurulnak ebbe a semmibe (szakadék fölé), leszálláskor
pedig bármilyen hiba korrigálhatatlan.
Ma kb. 6 km-t sétáltunk, nagyjából szinten, 2.700m volt az átlagos magasságunk.
Nem éreztem semmi különöset. Ha emelkedőn próbáltam izomból tempót menni, akkor
elfogyott a levegő, de ennyi. Egész nap tűzött a nap, de most (este 5) esik.
100 rúpiáért szálltam meg (200 Ft !!) egy épülő, de majdnem kész, még nem is
üzemelő szálláson.
(Reggeli kb. 180 rúpia, 1 liter ivóvíz 150, 6,5 dl sör 500 (!!) (átszoktam a
teára (50 rúpia/csésze)), ilyesmi. 1 rúpia kb. 2 Ft-ot ér.

A hotel tetején üldögélek. Felhoztam teregetni a mosott ingem és megláttam,
milyen jó hely.
Körös-körül a város, az egyen 4-5-6 szintes épületeivel. Majd' minden tetőn
kis srácok eregetnek sárkényt. Több napos hindu ünnep van.
Kb. 200 sárkányt tudnék megszámolni.
Mondjuk az ünnep azon része, hogy egy fej nélküli marha pihent egy kis kegyhely
előtt, már közel sem volt ilyen idilli.
Nagyon nagy élet van a tetőkön. Szárítanak, tárolnak, kertészkednek (!!).
Fúj a szél és borul (a délelőttök naposak), így is kellemes, nyári meleg van.
Vettem szandált (1.200 rúpia), vízlepergető túranadrágot (500), ananászt (20),
némelyet nagy alku után, némelyiket csak úgy. 1 dollár 73 rúpia, 1 Euró pedig
100, tehát 1 rúpia kb. 2,2 Ft-ot ér. 0,65 liter sör étteremben 200 rúpia,
(boltban 120) a kaja kb. uhganennyi.
Hangulatos, egyedi város. Legalább félmilliósra becsülöm. 1300 méteren fekszik.
És körben 3 oldalon a hegyek !!!

Közben itthon: ma megvettem a 4. angol válogatott mezemet. Egy turkálóban, 1200 Ft-ért.