'Dark Night Of My Soul'

Nézem a TV-ben a híreket ("ahogy a rendőrök ütik az íreket") és meglepve látom,
hogy ismerős tájakon zajlik számomra nagyon meglepő esemény. A tavalyi ottlétünk
előtt nem sokkal átadott Bangkoki Nemzetközi Repteret elfoglalta a tisztelt
lakossaág egy része, mely a kormány távozását követeli. Ami leginkább meglep,
az az, hogy a "partizánok" jelentős része sárga pólóban van, azaz buddhista.
Azt hittem, ők nem csinálnak ilyesmit, nem erőszakoskodnak. Persze, el lehet
foglalni egy repteret erőszak nélkül is..
Gyorsan összeszámolom, hogy 10 nemzetközi reptéren voltam eddig, a szóban
forgó a legnagyobb közülük. Nem kis forgalmat bonyolít le békeidőben, így nem
kicsi lehet a kavar sem mostanság arrafelé.
A konyhaasztalomon egy ideje (ezek szerint több, mint másfél éve) van egy
buszjegy, melyet azon a reptéren vettem (2550-ben, ottani dátum szerint) és
egy helyi lány ráírta 'angol' betűkkel a buszpályaudvar nevét, ahol le kellett
szállnunk, ugyanis nem sok számunkra olvasható kiírás volt a buszon,
vagy a városban:

u.i: ha valaki Thaiföldre készül, van eladó 1.000 Bath-unk, ugyanis az új
reptéren már nem kellett fizetni kilépéskor a régin szokásos 500 Bt-ot,
de erről senki nem tudott, olyan új volt 'a zojjektum".

Holnap repülünk haza. Ismét a tetőn vagyok, napozom. Kihasználom, hogy tűz
a nap, májusig nem sűrűn lesz lehetőségem barnulni.
Néhány nap alatt elolvastam angolul a Bridget Jones naplóját. Van stílusa,
ha nagyon akarom, humora is (nekem csak néhány németes poén tetszett igazán),
egy könnyed olvasmány. Magyarul egy másnapos fél nap alatt olvastam el, eredetiben
sem tűnt tartalmasabbnak. Nőknek ajánlható könyv. Nick Hornby sokkal stílusosabb,
viccesebb, jobb író.
      Soha nem töltöttem még ennyi időt egyszerre külföldön. Nincs honvágyam,
de már itt is mindent láttam, amiért jöttem. Ha most nem is maradnék itt,
kb. 1 hónap múlva simán visszajönnék angolt tanítani. Nagy az igény tanárokra,
de fizetést nem tudnak adni.
Érdekes, szimpatikus ország, a monszun 3 hónapját leszámíva remek klímával.
Az utolsó napokban már sok ismerősöm lett: szinte minden árus, mester a hotel
utcájában, az összes portás, recepciós és londiner, de olyan szinten, hogy ha
bicajoztak a városban, akkor is messziről intettünk, köszöntünk egymásnak.
Jó volt itt. Remélem, jó lesz othon is.
Hogy a belga lánnyal mi lesz? Meglátjuk.

2 nap alatt visszasétáltunk ebbe a városkába. A hegy (5545m!!) még bennem van.
És nem az izmaimban.
Nagyon sokat sétáltunk lefelé (tényleg: követi valaki térképen?), fele úton
ismerős tájakon. SZUPER volt. Olyan, mintha otthon lennék. (A többieknek erős
honvágyuk van, nekem nincs. Sem a kaja, sem semmi nem hiányzik.)
A belga lánnyal ma is összefutottunk (kb. nyolcadszor (!), a második
találkozáskor szólítottam meg) és megnéztünk együtt egy kolostort, beszéltünk
vallásról, hiről... Ma SZÉP volt. Kivirult a csúcstól. A mi mászásunk utáni
reggelen ment fel, gyorsabban, mint én (pár hónap előnye van akklimatizálódásban).
Mint mondta, ez volt a célja és boldog, hogy elérte. Látszott rajta. Ma tetszett.
Elsőre megtetszett az alakja (magas, vékony) és a szeme (KÉK), úgyhogy persze,
hogy beszélgetni kezdtem Vele, mikor másodszor láttam...
Az ausztrál lány (férjezett) belevalóbb, vagányabb, Vele biztosan kezdtem volna,
ha nem foglat. A brit lány viszont tipikus olyan brit, akire nagyon bukom - jó
duma (van olyan 'akcent', amely egyszerűen irritál), fehér bőr, dekoratív felsőtest.
A belga lány olyan Uma Thurman jelleggű. Nem csúnya, de nem is feltűnő szépség.
Olyan apáca-érzetem van, ha látom. Szóval szép, szimpi, de valahogy...
Meglátjuk. Akár 1 hetünk is lehet Kathmanduban, hogy kiderítsük, mi ez.
Az biztos, hogy a blognak ezt a tinilányos stílusát sürgősen elhagyom. :)
        Namche-ban ma elvegyültem a 3-4, boltokkal teli utca forgatagában.
Hallgattam a zenéket, nézegettem a turistákat, szívtam az illatokat, térképeztem
az árakat, hogy a fővárosban már felkészülten készítsem ki az árusokat. :)
Mióta eljöttem otthonról, nő a szakállam. Bőven van benne ősz szál.
Otthon sem vágatom le azonnal. Így megyek be a Munkaügyi Központba. :)

Az előző Enya album úgy nullás, ahogy van (ráuntam, hogy SEMMIT nem újít, ezerszer
szed elő dolgokat, melyek - számomra, ezek szerint - 999-szer működtek, de ezredszer
kiszámíthatóak és hatástalanok), talán kétszer hallgattam összesen.
Tisztelem annyira és szeretem annyira a régi albumait, hogy meghallgattam az új
anyagát is. Először a háttérben szólt, miközben beszélgettünk, és megállapítottam,
hogy eggyel jobb, mint az előző, de olyan önismétlő, hogy jajj.
Aztán otthon, éjjel meghallgattam a szövegekre is figyelve és BEJÖTT !
Ügyes a hölgy. Karácsonyra időzít egy téli hangulatú, karácsonyi témájú szövegekkel
telerakott albumot. Átlátszó, viszont működik.
Nem tudom, mástól, mint Enya bekajálnám-e, de Ő olyan tiszta, nyugodt, az egyszerű
szövegekben is mély, hogy szinte várom a telet, a Karácsonyt, ha ezt a lemezt
hallgatom. Tökéletes karácsonyi ajándék.
Haragudnom kellene Rá, mert a My! My! Time Flies! megmutatja, hogy tudna fejlődni
- még 12 húros gitár (egyik kedvenc hangszerem !!) és egy (jó) gitárszóló is van
benne -, mégsem fejlődik, viszont visszaszerezte a bizalmam és ez sem gyenge
teljesítmény.
A belső borító fekete ruhás képei közül kettőn úgy néz ki, mint ha válltól az
alkarja szénné lenne tetoválva :), érdemes megnézni.
     A kelta nyelven elősadott Csendes Éj viszont nagyon ciki és a lovat sem értem
a borítón.

Ma egy nem gyenge magasságban lévő településen alszunk+megmásztuk a Kala Pathart
a maga 5545 méterével (!!!). Embertelen volt, nagyon-nagyon kevés már ilyen magasan
az oxigén. A látvány viszont !!! Az egész túra folyamán, végig láttuk az Everestet.
Nagyon szerény, méltóságteljes. Mellette (jobb oldalon a képeken) van egy "izmosabb"
hegy, de az a látszat ellenére alacsonyabb. Leírhatatlan élmény volt a lábuktól
felsétálni (felkínlódni magam) a derekukig a szemközti hegyen.
Tegnap volt a nagy nap. Írtam, mennyire rosszak voltak a körülmények és, hogy
a többség megtört és le akart menni, amilyen gyorsan csak lehet. Előkerült a belga
lány - ott aludtak, ahol mi - és (tisztára, mint Vr.!) feltett pár tök egyszerű
kérdést (a felét viccesen) és kezdett visszajönni az életkedvem.
Hogy ne a levegőtlen szállás közös helyiségében legyünk, felsétáltunk a szemközti
gerincre gleccsert nézni (Kathmanduban lehet, hogy randi lesz jelen állás szerint)
és kikkel találkoztunk ott !!? A kedvenc ausztrál lánnyal és férjével.
Óriási (nincsenek) véletlen(ek) !! Ők pedig annyira pozitívak és optimisták, hogy
fel sem merült többé bennem, hogy lerövidítsem a túrát, így jött össze a csúcs.
Az alaptáborig nem megyek el, mert láttam fentről. Innen már csak visszafelé,
lefelé megyünk. 3-4 napos kitérővel, mert néhányan egy hegyet másznak meg.
Hopp ! Ez most változott (az elmúlt 24 órában rengeteg változás történt) és
egy olyan verziót választottam, hogy Kathmanduban lesz plusz 2-3 szabadnapom,
ha sikerül a repjegyeket átboltolnunk. Jó lenne!
Lenne nagy kószálás, kajálás, csajozás!