'Dark Night Of My Soul'

Adva van az Ószövetség első könyvének első része (Teremtés), melyet alapul
véve Milton megírta az itt már többször említett és elismert zseniális
Elveszett Paradicsomot. Ezt németre lefordítani Isten elleni vétek volt,
de az talán még nagyobb hülyeség, hogy Milton művét visszabutították,
azaz a Biblia első néhány mondatából német nyelvű énekes művet kreáltak.
A címe az undorító Die Schöpfung...
A zene remek, az énekdallamok is rendben vannak (nem hiába Haydn a kedvenc
komolyzenei szerzőm!), de pl. hiába remek a dallam, vagy hiába jelenti valami
azt, hogy "Halkan csörgedez tova a békés völgyben a fényes patak"; ha azt
hallom, hogy "Leise rauschend gleitet fort Im stillen Tal der helle Bach",
akkor az én agyamban az úgy jelenik meg, hogy "Jobb lenne, ha most bombáznátok
le mindenkit, aki így beszél, mert kb. 120 év múlva mi leszünk a történelem
legundorítóbb népe."
Egyébként meglepően sok hasonlóság van az angol és a német nyelv között a nyilván-
való különbségek mellett,(Nightingale/Nachtingallen - csalogány). Simán hihető
(hallottam ilyet), hogy egy angol anyanyelvű 1-2 hét után elkezd érteni németül,
ha olyan területen van.
Elkanyarodtam.
Ha nem keverték volna bele Miltont (a szereplők miatt kénytelenek voltak) és ha
nem német nyelven írták/adták volna elő, akkor ez egy tökéletes zenemű lenne.
(Teológia tudorok: van a Bibliában Gábrielen kívül (ark)angyal név szerint
említve?)
Haydn az énekes műfajban is jót alkotott. Fura mód most a szoprán sem irritált
-pedig tőlem kb. 6 méternyire énekelt a hölgy-, ami vagy azt jelenti, hogy
öregszem, vagy azt, hogy Cserna Ildikónak remek hangja/hangszíne van.
Érdekes volt ilyen közelről látni, hallani kedvenc szimpatikusaimat.
Hangosabb volt a zene, mint a szokott helyemről, szélesebb volt a tér, viszont
a vonósok hangsúlyosabban voltak jelen a hangképben, mint kellene.
Összességében remekült szóltak közelről is. A nagybőgőnek sokkal másabb (jobb)
a hangja, mint messzebbről.
Nagyon jó este volt.
A nyelvekről még annyit, hogy az imént láttam angolul tökéletesen beszélni
a régen "annyira nem szép, hogy az már szép", most inkább "hű, de dundi"
belga teniszezőt, Clijsterst. Visszatér.
Ha az alkoholmentes sör az első lépés a guminő felé, akkor az oratórium az
első lépés az opera felé.

Újság, cigi, telefon, kávézunk a teraszon,
szétárad a nyugalom, és megnyílik a föld,

a mindennapok hangja
egy hallhatatlan frekvencián,
egy ember ugrik a hídról, de nincs harag,
utána csend marad,

vagy egy eltérített gépen,
ahogyan gazdát cserél a lépem,
a pilóta fejében golyó,
és dollárban úszik a folyó,
mert az összeg, amit ér a lépem
az egyetlen túlélő a gépen,
úgy hazudsz, mintha tudnád, hogy mi történt

Újság, cigi, telefon, kávézunk a teraszon,
így marad, ha akarom, és ránkszakad az ég,

ereidben véres alkohol,
keresed az arcod, de nincs sehol,
aki megszületik, meglakol,

  tudom, hogy szeretsz titokban,
  ott hever a szíved a sarokban,
  ahol mindig sötét van

Tudom, hogy fáj, tudom, hogy félsz,
tudom, hogy inkább megdöglesz csendben,
de azért se kérsz
tudom, egyszer élünk, akkor is minek,
te mindent megtettél,

tudom, hogy boldog még sohasem voltál,
hiába villog a tévé, a diszkógömb, meg az oltár,
nincs benned semmi, ami hasonlít rád,
mégis azt mondom én,

  tudom, hogy szeretsz titokban,
  ott hever a szíved a sarokban,
  ahol mindig sötét van,
nincs harag

/Heaven Street Seven/

A Nightwish új koncertalbuma mellé (valójában a legutóbbi album nyolc dala,
különböző helyszíneken felvéve) mellékeltek egy DVD-t is turnéfilmmel, klipekkel.

Az ciki, hogy Anette az Amaranth-ban élőben is két szólamban énekel. Egyszerre...
A hölgy messze nem olyan szép, mint a promó képeken - igaz, nem is csúnya.
(Sok csúnya nőt én sem láttam Svédországban.)
Szerintem egy ilyen turnénak kb. a 20. előadásán megrogynék agyilag és
kiszállnék az egészből, ehhez képest ők több, mint 150 estét játszottak, és
játszanak napjainkban is, tehát bőven 200 fölött járhatnak az album óta.
Várost nézni (ha nem rohannak meg a rajongók), inni, interjúzni, rajongókkal
beszélgetni lehet egy ideig, de szerintem, ha nincs az ember mellett valaki,
akivel megéli az egészet, vagy nem foglalja le magát minden nap valamivel, akkor
eléggé gyilok lehet idegileg egy ilyen "szakma". Mondjuk, a "borús" finnekre
nem biztos, hogy nyomasztólag hat az ilyesmi. :)
Beletették a filmbe azt a részt, ahol az énekesnő a színpadon roggyan meg - elsírja
magát és levonul. Emberi.
A finn részek angolul, az angolok finnül vannak feliratozva a DVD-n.
Anette azt mondja, hogy érti a finnt (ha nem hadarnak), de beszélni nem tudja, nem
tud mondatokat csinálni a szavakból és büszke arra, hogy svéd, azaz nem olyan
depressziós, mint a finnek. (Zita! Van ebben valami?? Egyébként a srácok a
zenekarban más finnt tolnak, mint Te, de erről talán S-val kellene beszélnem.
Ott is vannak dialektusok, vagy csak gördülékenyebbek, anyanyelvűek, ezért
hallom másnak?) Svédül sajnos nem beszél, pedig szíveen hallgattam volna.
A filmen végigvonul, (a)hogy a négy finn férfi a rendkívül kretén Uno nevű
kártyajáték "vesztes iszik" verzióját játssza. Meglehetősen mókás!

Amint megszólalt a kamarazenekar (17 zenész), azonnal egy másik világba csöppent a
hallgató. Kellett ehhez Dvorak is, persze. Egészen kellemes az E-dúr szerenádja,
de kiemelkedően nagy dolgok nincsenek benne. Hasonló a véleményem Mozart "öregen"
(28 évesen :) komponált Esz-dúr zongoraversenyéről (már megint ez az Esz!! :) is.
Jó darab, nincs vele gond - szerencsére nem a csicsás/giccses, egyen-mozartos
stílusban fogant - de nincs benne semmi, ami külösebben megemelné a lelket.
Mindhárom darab bőven az átlagos fölött van ízlésem és megítélésem szerint,
ne vegye kedveteket a meghallgatástól, ha nem tömjénezek valamit - én ha nem
szidok, az már dicséret - de az este egyértelmű győztese Mendelssohn
Esz-dúr (na-ná!:) oktettje (vonósnyolcas). Főleg a záró tétel ötletes, de az
egész műről csak jókat tudnék írni. Jól esett, hogy végig lekötötte a figyelmem.
A Liszt Ferenc Kamarazenekar tud. Szimpatikus, remek zenészek.
A nap szava: kontrapunkt(ikus). Mekkora együttesnév! :) Remélem, ex-gitáredzőm
elmeséli, mit jelent!

Ma, kevéssel éjfél után volt látható az "állami egyes" csatornán a HS7 a Hangerő c.
műsorban. Nem tudom, hogyan szólhatott élőben a helyszínen (vonósnégyes, dob,
zongora, akusztikus és elektromos gitárok), nem lehetett egyszerű pontosan
énekelni olyan zajban, de a tv-re kevert verzió gyakorlatilag hibátlan volt.
Le a kalappal, amiért sok számba beleírták a vonósnégyest! Érződött a munka, a
gyakorlás. Kb. így illik az ilyesmit (akusztikus jellegű koncert) csinálni.
Két éjszakával ez előtt láttam a zenekart "rendes" koncerten is. Meglepően jók
voltak. Nem a szokott (??) tingli-tangli stílusban játszottak, hanem odatették
magukat, a remek keverésnek hála pedig meglehetősen keményen szóltak.
A négy használt gitár közül három műkincs (Telecaster; egy fekete, pontosan meg
nem mondom, milyen Gibson és a három pick-up-os Rickenbacker szóló(!!)gitár),
valamennyi jól állt a zenészek kezében. Senki nem csinál semmi ördöngösséget,
de a maga (egyéni!) részét mindenki becsülettel beleteszi a közösbe, az összkép
pedig több, mint az alkotórészek összege. Különösen Ábrahám Zsolt feelinges
gitározása tetszett, de a (csak a lassú számban fülesező) dobosuk is rendben
van - csakúgy, mint az összes tag játéka. A dalaik több, mint jók.
Az előzenekar Gonzo is a helyén volt, élvezetes 50 percet játszottak. Kép sajna nincs, mert amikor a lap küld fotóst, akkor én nem viszek gépet.

(Gerzson valóban nem pite gólt lőtt a Manchesternek!!! Másik kedvenc játékosomon, Scholes-on ment el a meccs (18. perc, kezezés, kiállítás, 11-es).)