'Dark Night Of My Soul'

Most vettem észre, hogy a fritzek (zie germens :) kiadtak egy második féle érmét is a játék pénzükből. Lehet egy országnak egyszerre két féle két Eurósa???

Hosszú idő után ismét néztem kint filmet. Az alapsztori nagyon jó - egy böhöm
nagy űrhajó milliónyi földönkívülivel megrekedt Johannesburg felett, utasait
táborba zárják, "embertelen" körülmények közé. A konfliktus is jó: a tábor
átköltöztetését végző tisztviselő és a hosszas munkával a hajóhoz üzemanyagot
készítő, gyerekét féltő űrlény egymásra van utalva. Jó a látvány is (a záró
negyedben, ahol a lények fegyverei működni kezdenek kifejezetten nagy durranások
vannak), holott a 30 millió dolláros költségvetés kispályásnak mondható
a "nagy" amerikai filmek mellett. (6 milliárd forint!!!)
(Első heti bevétele 37 millió) A dokumentarista jelleg jó, de a gyorsabb
jelenetekben néha zavaró a kézi kamera használata. A kritikusok lelkesednek
- nekem is nagyon tetszett -, de meg kell még néznem magyar felirattal
is, hogy el tudjam dönteni, hogy zseniális-e, vagy "csak" nagyon jó.
Ajánlani egyértelműen tudom.

Hazatérni mindig furcsa. Sok a kontraszt - ezért utazunk -, ugyanakkor ez a
megszokott környezetünk.
Rosszak az utak, nincs közlekedési kultúra, mindenki autózik (Münchenben
NYÜZSÖGTEK a kerékpárosok), kicsi a lakásom, mindent zárni, védeni kell,
sok embernek az is gond, hogy mit eszik, milyen ruhában jár... Nem folytatom,
Ti is itt éltek.
Mikor távol vagyok, nem hiányzik, de hazaérve alig várom, hogy hallhassam a
hang-motyómat. Friss füllel mindig jobban/szebben szól, mint amikor hozzá van
szokva a fül, az agy. A hallás csodálatosan alkalmazkodó érzékünk.
Még haza sem értem, megkaptam az új Katatonia albumot (Night Is The Day) - éljenek
a kedves emberek, mondhatni, Barátok! Azóta azt hallgatom. Tökéletes utazás
utáni zene. Csendes, hömpölygő, békés, nem földi. Stílustalan, szép, korlátlan,
gondolatközlő. Egyre több ilyen ehhez hasonló zenét (Riverside, Long Distance Calling,
Porcupine Tree) hallgatok. A technikai oldalról ismét kezd eltolódni az
érdeklődésem a zene lelkibb dolgai felé.
Ez a lemez egy TÖKÉLETES ALKOTÁS. Művészet.
Sürgősen ki kell cserélnem a PVC padlót, vagy mi ez. Kilenc éve mindig elha-
tározom, ahányszor hazatérek.

Az első kép csak egy villanás a (szerintem) undorító német nyelvről. A második a hazafelé megismert hölgyeményt ábrázolja. A szemszíne nem semmi (tipikus bajor), sajnos a fénykép nem mutatja meg rendesen. Az anyukája (most már csak) a(z egyik) legjobb barátom. Ever.