'Dark Night Of My Soul'

"Mi ez? Valami óriáspatkány?"
/Ford Fairlane a koalára/

Jó minőségben, odafigyelve még nem láttam ezt a filmet egyben. Most pótoltam.

Jó, amikor inspirálok embereket, akik inspirálnak.
A minap ex-gitár-edzőm beállított a Powerslave c. Iron M. dal gitárkottájával
- és tabjával, így értettem is belőle valamit -, majd elcsalt egyik
kollégája/barátja koncertjére.
Józsinak láttam a diploma koncertjét, annak idején, azóta a kedvenc
klasszikus gitárosom. Én betojtam volna a helyében azon a hangversenyen,
Ő viszont olyan átéléssel és tudással játszott, hogy csak lestem!!
(És mosta a másik két végzőst.)
Most, sok (6-7) év elteltével láttam ismét zenélni. Egy latinos, akusztikus,
haveri csapattal zenélt az Egyetem mögött egy kicsi, de nagyon hangulatos
klubban. Sok mindent játszottak. Műsoruk zöme nem tetszett (nem szeretem a
flamencot, sem a latin táncokat), de a bárgyúbb, egyéniség nélküli dalokban is
olyanokat játszott a két (műanyag húros) gitáros, hogy nem unatkoztam.
A jobb - virtuózabb, illetve jazzesebb - dalaik pedig valami fenomenálisak
voltak. Fény nem sok volt, olyanok is a képeim.
Közben - szokás szerint - jókat beszélgettünk zenéről ex-edzőmmel.
Persze, nagyon sajnálom, hogy sehogy sem tudok gitározni, de valahol örülök
is neki, hogy ha zenét hallok, akkor annak nagy részét nem értem,
hanem (ha jó a zene) érzem. A nekem legjobban tetsző dologból
(az itt unalomig emlegetett tercrokon fordulatból) kikupáltam magam,
másra pedig jól esik rácsodálkozni.
Van rálátásom, de buta vagyok hozzá. Sok dologgal így vagyok az életben:
angol, gitár, rengeteg sportág... Nem tudom, jobb lenne-e egyben
nagyon-nagyon jónak lenni, mint sok mindenre a felületesnél mélyebben,
de azért IGAZÁN hozzáértőnek nem nevezhető szinten rálátni...
Ismét meglepődtem, hogy mennyire másképp látja/hallja a laikus és a
képzett zenész ugyanazt a zenét. Ami nekem "ez nyálas, primitív, latin
panel annyi egyéniséggel, mint egy joghurt" (lopott hasonlat), abban edzőm
szerint "nagyon technikás dolgok vannak".
Ilyenkor mindig azt mondom, hogy "de szívesen lennék egy (több) zenekar
managere, művészeti vezetője". Tudjátok, aki (a zenekar jövőjét kockáztatva)
megmondja, milyen irányba menjenek, mit erősítsenek, mit hagyjanak el.
Kár (?) hogy hazánkban nincs igény ilyesmire, csak a mainstream-ben (sem?).

A Powerslave-ben egyszerű kvintet kellett tologatnom ugyanazokon a húrokon,
de ez is csak kb. hetedszerre sikerült. Úgy, ahogy.

Olvasom a II. Erzsébet Királynő uralkodásának ötvenedik évfordulója
alkalmából (Róla) írott könyvet.
Nagyon tetszik. Ha lenne memóriám, lehet, hogy nem csak a második
világháború érdekelne a történelemből.
Tények Róla, a rangjáról:
Nincs választójoga (ez nem a könyvben volt, valahol máshol olvastam régebben).
Gyermekei nem köthetnek törvényes házasságot engedélye nélkül.(!!)
1926. április 21-én egy londoni házban született. 1953. június 2-án koronázták
királynővé, apja, VI.György halála után több, mint egy évvel.
Ő a negyvenkettedik brit uralkodó a Hódító Vilmossal kezdődő sorban, de csak
a hatodik királynő.
A nevét tudjátok? Nem tudom, hogyan anyakönyvezték, de gyanús, hogy Windsor
a családneve (nem biztos).
Az 1901-ben meghalt Viktória Királynő volt a történelem valaha volt legnagyobb
birodalmának uralkodója. A szárazföld ötöde és az akkori népesség negyede
tartozott fennhatósága alá. (!!)
Hivatalos titulusa: Elizabeth the Second, by the Grace of God, of the United
Kingdom of Great Britain and Northern Ireland, and of her other Realms and
Territories Queen, Head of the Commonwealth , Defender of the Faith.
A záró titulust (a hit védelmezője) az egyik Pápától kapta még VIII Henrik.
Az USA-nak is és Angliának is 12 (miniszter)elnöke volt uralkodása alatt
(Harold Wilson kétszer töltötte be a tisztet, ezért duplán számítottam),
és hat Pápa volt hivatalban (csak az aktuális volt a Hitler Jugend tagja).
Elvileg a teljes (hadi) flottát eladhatná (!!), és feloszlathatná a
hadsereget és a légierőt.
Az Ő nevében üzen országa hadat.
A világ egyik leggazdagabb embere.
És amiben hasonlítunk:
- szereti a fekete teát
- kedvenc színe a zöld, (mondjuk, nálam a fekete előtte van :)
- leveleit nem golyóstollal, hanem tintával/töltőtollal írja (hivatalos: fekete,
   magán: zöld)
- a halat és a szárnyasokat kedveli, nem a vörös húsokat
- evett már Yorkshire pudingot (néhány éve azonban levette az étlapról)

Pihenős, pangós volt a hétvégém. Nem mentem a Tátrába, mert éreztem,
hogy a megfázás határán vagyok, és ilyen se hideg, se meleg időben
inkább maradtam itthon.
Sok brit vonatkozású dologgal foglalkoztam. Egyik reggel nyomtam egy 'put the
kettle on'-t, azaz erős fekete brit teával indítottam - természetesen tejjel.
(Aki nem tud ilyesmit elképzelni, annak elrettentésül a (nagyon finom) nepáli
tea készítésének első lépése: önts össze ugyanolyan mennyiségű tejet és vizet.)
Aztán a takarítás/mosogatás alatt Mick Jagger 2001-es lemeze szólt
(GODD[SSINTH[DOORWAY - nem elírás). Meglepett. Nem sokat vártam
tőle, de egészen hallgatható, jó kis zene. Ez nálam még mindig dicséret.
"Kis" egora vall, hogy nincsenek megemlítve a közreműködő zenészek
a borítón. Ami viszont nem hallgatható, az Dido 2008-as rettenete
(Safe Trip Home). Bárgyú, csiga, és - ki kell mondanom - buta.
Még olvasáshoz is gyenge, mert olyan "pirmitív", hogy eltereli
a figyelmet a könyvről.
Belekezdtem ugyanis egy régen halogatott könyvbe. Kellett kis önbizalom az
angolomat illetően, mikor megvettem - és az olvasás kezdete előtt is - de
annyira érdekelt, hogy nem tudtam a boltban hagyni. Hogy melyik országban,
arra nem tudok rájönni, ugyanis a brit ára Ł8.99, a kanadai $19.95$,
én viszont 24.95-ért vettem valamilyen pénzben valahol, ahol 2002
óta jártam.
A világ leg(köz)ismertebb hölgyéről szól. Mielőtt Madonnára tippelnétek,
elmondom, hogy négy gyereke közül három elvált.
Egyik kedvenc angol mondatomat Churchill mondta (itt is írtam egyszer), a
másikat az Ő anyukája. Falom a könyvet.