Három dolog tetszett nagyon:
- A bejutásunk mókásra sikerült. Közölte ugyanis H-ral a hölgy, hogy egyikünk sincs
felírva a zenekar listájára. Gyors telefon Janónak, majd kiderült, hogy Kovács Irma
és Krapulax neveken szereplünk. :)
- A Rézcső. A nagyon hosszú koncert elsõ ráadásszáma volt. A szokás szerint egész
koncert alatt hangtalan gitárral játszó Janó egyedül adta elő. Ennél az egy számnál
szólt a hangszere. Döbbenetesen jó, és hatásos volt, már-már megindító, pedig
már kezdtem álmosodni, éjjel fél kettő lévén.
- A koncert után nem sokkal Janó megállt a teremből kivezető lépcsőn, és váltott
néhány szót mindenkivel, aki megszólította.

Nagyon fura volt az egész koncert. Tudni (közönségnek és zenésznek is), hogy
ez a zenekar valószínűleg soha nem lép fel többé...
Fura volt. Majd egyszer kifejtem, ha már nem lesz ennyire friss minden.

Sok jó fej emberkével ismerkedtem meg - szeretem az ilyesmit.