Na, ez is idõ előtt ért véget számomra. Az összes kedvencem leszerepelt.
A svéd jégkorong válogatott imponáló játékkal vert le mindenkit a csoportkörben,
majd az elsõ egyenes kieséses meccsen beleszaladtak - szintén imponáló
játékkal - a jó napot kifogó szlovákokba, és kiestek.
A skót brit nõi curling csapat dánok elleni meccsét láttam. Úgy veszítettek,
ahogy csak nők tudnak. Simán vezettek, amikor egy cseppet sem jelentős állásnál
a csapat másik két, korábban befejező (skip) játékosa elkezdte meggyőzni a jelenlegi
főnököt, a még mindig csak 19 éves Eve Muirhead-et, hogy mit csináljon.
Ezzel úgy elbizonytalanították, hogy innen kezdve nem sok értelmes dobása
akadt a meccsen. El is veszítették.
Nem tudom, a másik kettő (Kelly Wood szintén kellően dekoratív egyébként) volt-e
a hibás azzal, hogy okoskodott, vagy Eve, amiért nem azt csinálta, amit jónak lát,
nem tudta megértetni a többiekkel, hogy ő a kapitány.
      Ha már női curling: a kanadai Kristie Moore hat hónapos (!!!)
terhesen nyomja a tornát, és esélyes az olimpiai bajnoki címre.
      Ami viszont mindent vitt nálam az olimpián, az Joannie Rochette. A 23 éves kanadai
műkorcsolyázó hölgy kevesebb, mint három nappal édesanyja halála után állt ki
a rövidprogramra és lett harmadik. Kb. a (hazai) közönség szimpátia tapsánál bőgtem
volna el magam már a jégre lépésnél a helyében, aztán össze-vissza estem volna.
Ő futott egy hibátlant, és noha rendesen elérzékenyült futását követően, nem tört össze.
Közvetlenül utána lépett jégre Sebestyén Júlia. Azt bírta nyilatkozni a nap
végén, hogy nagy lelki teher volt számára a hazai lány után korcsolyázni. Paff.
Most nem esett el, bár megpróbálta, így a 13. helyről várta a második felvonást.
Itt egy videó található Eve Muirhed-del.