Az elmúlt hetekben, hónapokban többször mentem el éjjel ittasan (volt, amikor
támolyogtam el NAGYON ittasan) a parkoló kocsim mellett, kilométerekre az ágyamtól.
Eszem ágába nem jutott (na jó, eszembe jutott, de véletlenül sem tettem meg), hogy
beleüljek és akár csak 2-3 percet vezessek olyan állapotban. Hős, vagy okos vagyok?
Frászt!
Egyszerűen csak tanultam abból a németországi (sok-sok eurós) esetből, amikor azt
hittem, hogy belefér az éppen aktuális véralkohol szintem a megengedettbe, de nem
fért bele. (Hogy ott van megengedett véralkohol szint, az jó kérdés, hogy helyes-e,
hiszen van hozzá közlekedési morál és vannak hozzá utak, de hogy nálunk csak a
NULLA szint a megengedett, az tejesen helyes.)
Bölcs sem vagyok (a saját káromon tanultam), de nekem ennyi elég volt, hogy
megtanuljam a leckét.
Stohl "Bucit" sem ítélném el, ha egyszer fordult volna vele elő az eset és/vagy,
ha nem veszélyeztetett volna vele másokat. Így viszont?
Persze Császár Előd óta tudjuk, hogy ebben az országban gyakorlatilag bármit megtehet
az ember. Már aki..