Lusta disznó vagyok, de azért a fontos dolgokat néhány év alatt eleintézem.
A közelmúltban kicseréltem végre a hangfalkábeleimet. Nem volt egyszerű (szét
kellett kapni a hangfalat, forrasztgatni), de megérte.
A gyári, "mezei drót"-ot nagy tisztaságú, vastagagabb (2x2,5mm²), egymástól távolabb elhelyezkedő vezetékre cseréltem. Nem ez a gyártó, de ilyesmi szerkezetű:

 
10 méter (2x5, mert nem a két hangfal között, hanem az egyik mellett dolgozik
az erősítőm, így sajnos duplájára nő a hossz), 3000Ft (sokat engedett a csóka az árból).
"Az élmény megfizethetetlen."
Mintha egy eddig is tetsző (hang)kép elől valaki elhúzta volna a függönyt és
le is porolta volna.
Nem hittem volna, hogy ilyen kis befektetéssel ENNYIT lehet javítani a hangzáson.
(A hangfalak alá pakolt gránit lap is fejlesztett annak idején.)
Azóta sorban végighallgatom a CD-imet (eltart vagy három évig :), de van olyan,
amihez nem merek nyúlni, mert tudom, hogy egyből rám zúdítaná a kéjhömpölyt.
Arra is vigyáznom kell, hogy ne írjam bele minden demó ismertetőmbe vagy lemezkritikámba, hogy "álomszépen szól", csak olyanokba, melyek az átlagnál is sokkal jobbak.
(Az új Ákos ilyen. Kár, hogy csak hangtechnikailag.)
((Ákos kritikám ide kattintva olvasható.))