'Dark Night Of My Soul'

A tegnapi gondolataim képekben:

http://www.youtube.com/watch?v=_CIKIou33R0

Nem sok masszív arc van a filmen - a klasszikus időkben egy New-York-i koncerten
a hölgynek eszébe sem jutott volna 15 másodpercnél hosszabb ideig magánál
tartani a mikrofont, de szerintem esélye sem lett volna megkaparintani :)-, ezt
leszámítva tökéletesen visszaadja a stílus lényegét. Az eleje, ahol még van helyük mozogni, visz mindent.
Ooops!! Megtaláltam egy pesti fellépésükről is ezt a dalt!! ITT képzeljétek
el a kis hölgyet a kezében a mikrofonnal három percen át! :)

http://www.youtube.com/watch?v=qpzQKGo1-es

Olvastam egy hírt. Tetszett. Mindössze egy zenekarnév és egy megjelenés előtt álló
lemez címe:

Sick Of It All: Based On A True Story

Sick Of It All: telitalálat zenekarnév. Kb. "hányok az egésztől", "torkig vagyok
mindennel". A lemez címe pedig "igaz történet alapján". A kettő együtt pláne ötletes.
Ezer éve hallottam először Sick Of It All-t, akkori kedvenc rajzfilmemben:

https://www.youtube.com/watch?v=zvCa_ze-omU

A két hülye sem semmi, amit lehülyül alatta, de a zene is ott van a szeren.
Azért ne örüljetek, (sajnos) nem minden hardcore szám ekkora telitalálat.
Ha sok életem lenne - és némelyikben zenei nevelést kapnék :) -, egyet biztosan egy
Sick Of It All típusú csapatban töltenék. Őrület jó lehet ennyire dallamos, mégis
kemény, DINAMIKUS dalokat élőben játszani.
Valahányszor ilyen zenét hallok, legszívesebben rohannék a tömeg közepébe.
Mer pogózni jó.
Persze, a hardcore (ez a szó is mennyire jól jellemzi a stílust!!) inkább a kemény-
ségről szól, nem a dallamokról. Nagy király lenen az a banda, aki Step Down szintű
dalokkal tele tudna pakolni egy lemezt, egy életpályát.
Itt megnézhetitek Beavis-ék nélkül az eredeti klipet:

https://www.youtube.com/watch?v=9fvu951up_0&feature=fvst

'What d'you think?'
'It's not so bad, that hardcore music.' :)
(Nem is hittem volna, hogy '94-ben már volt Emo. Vagy a Sick Of It All találta fel
poénból?)
Ex-gitáredzőm: csak a G (E) Aisz A G primitívséget hallod benne, vagy ÉRZEL
is valamit?

Eric Bishop egy manchesteri postás. Élete romokban. Mostohagyermekei a fejére
nőttek, feleségét már régen elhagyta, már szeretett csapata meccseire sem jár.
Még meghalnia sem sikerült.
Ebben a lelakott állapotában jelenik meg (lelki szemei előtt) kedvenc focistája,
Eric Cantona, aki egyszerű bölcseleteivel, határozottságával ráébreszti Eric-et
arra, hogy csak rajta múlik, milyenné alakítja az életét.
Jó film. Nagyon jó. Nem is tudom, mitől. Brutális(an jó) manchesteri dialektussal
beszél benne szinte mindenki, kivéve talán Lily-t, már ettől élmény (persze csak
miután rááll az ember füle) nézni/hallani. A sok szép Mancheter United gólt is jó
látni - a fiatal Giggs, Beckham, Scholes is feltűnik egy-egy archív meccsrészletben.
Ez a film azonban nem a fociról szól, hanem....
(Számomra) talán az élet szépségéről, arról, hogy vállalni kell a hibás döntéseinket,
az érzelmeinket. Hogy ami fontos, azt hiba szó nélkül hagyni elmúlni.

Megijedtem, mert nem találtam az angol könyveim között, aztán meglett. Az ágynál volt, az "éppen olvasott" kb. nyolc könyv között. Nem csak az Alice Csodaországbant, hanem a magyarra kreténül fordított Through the Looking-Glass-t (Alice Tükörországban, brr..) is tartalmazza a kötet. Egy nagyon kedves Barátomtól kaptam annak idején. Jó volt ismét látni a sorait. 
A második történet vége előtt néhány fejezettel volt/van benne egy könyvjelző (egy 300Ft-os kosárlabda  meccs belépő - ez sem tegnap volt), ezért volt/van az olvasandók között. Kb. addig bírtam elolvasni. A Csodaország sem egyszerű, de a tükrön túl aztán pláne borul az értelem.
Beleolvastam a Csodaországba, és megnyugodtam, jól rémlett, Tim Burton filmjének valóban csak kevés köze van a műhöz. Mondjuk úgy, hogy az alapötletet, a szereplők nagy részét onnan vette, de a film legalább fele saját szülemény. Lehet, hogy ismét elolvasom a könyvet, mert a sok-sok párbeszéd, a kislány és az álomvilág lényeinek "logikája", párbeszéde egészen érdekes, poénos. Amíg bírja az ember.
Andiról annyit, hogy egy ausztrál tengerparton volt az esküvője, Valentin napon, február közepén, döglesztő melegben. Sok éve. Aztán a Vajdahunyad várában is egy kis kápolnában. Az "A mellettem térdelő Andreát szeretem" mondat annyira váratlan volt, és annyira hatott.
Remélem, minden rendben van Vele és boldogan élnek. Csodaországban.