'Dark Night Of My Soul'

Miskolc pusztul, nyomorog, kihal, szegényedik - legalábbis Moldova György Érik a vihar
- Riport Mikolcról című könyvét olvasva ez a kép alakul ki az emberben. Mindenhol
nyomortelep vagy panel, benne reménytelenül leszakadt rétegekkel, pogácsát sütögető
nyugdíjasokkal, munkanélküliekkel.
Kietlen, kopár, megnyomorított város, ahol talán az egyetemet is jobb lenne bezárni.
Nem egy tipikus propaganda könyvet írt tehát Moldova a város vezetésének felkérésére.
Szabad kezet kapott - ki is élte magát.
Az tény, hogy Miskolc a bányászat és a nehézipar (kohászat, gépgyártás) megszűntével
biztos megélhetést nyújtó nagyvárosból a helyét és jövőjét (jelenét?) kereső, fogyó,
gondokkal küzdő város lett, de ha valaki veszi a város pénzét és a fáradtságot,
hogy 500 oldalt írjon róla, annak nem ártott volna, ha nem csak a negatív dolgokra,
jelenségekre fókuszál.
Az első kötetet egy délután alatt befaltam - vártam az összefüggéseket, a kép
teljessé válását -, a másodikkal majd' egy hétig szenvedtem.
Pedig egy kutya mind a kettő.
Olyan mondatokkal, mint például: "Miskolc belvárosa a végletekig lepusztult,
rendbehozatalára elég pénz nem áll rendelkezésre...", "találtam egy ide illõ
Engels-szöveget a "Kommunista Kiáltványból" ".
Aki Miskolcon él, az tudja, hogy nem ez a teljes igazság, aki pedig nem, az úgysem
olvassa ezt a közepes munkát.
Alig vártam, hogy a végére érjek és visszaadjam tulajdonosának.

Egy gondolat. Nem a szerzőé, a könyv egyik szereplője mondta:
"A buta ember is szereti a szépet, de a jót kell szeretnie."

u.i.: azért azt bánom, hogy a 280 tonnás (!!!) nagykalapácsot nem néztem meg,
mikor a Diósgyőri Gépgyárban jártam.

It's been a while since I laughed out loud like I did this time./Régen nevettem ilyen jót:

https://www.youtube.com/watch?v=gZNzsru3MaQ

Hibázni, és arra reagálni is lehet humorosan.
A stúdióban ülűk reakciója (nevetése) is fantasztikus!! :) A legvégén a kérdés - "milyen
a bár?" - felteszi a koronát az egészre.
(Ha kéri valaki, lefordítom a lényeget.) 

Szerencsére ritkán vagyok gyengébb hangversenyen, ezért lelkesedem itt általában,
de a legutóbbi a sok jó közül is kiemelkedett.
   R.Strauss: Halál és megdicsőülés (Op.24.): nagyon jó! Az a legjobb benne (számomra), hogy sablon- és elvárásmentes. Egy IGAZI zenemű. Érzéseket közvetít, kreatív, EGYÉNI, kiszámíthatatlan. Nem bevált sémák alkalmazása, variálása jellemzi, hanem a szó legjobb értelmében modern. Tudva, hogy Strauss 1949-ig élt, ez már nem is
annyira meglepő.
   Muszorgszkij: A halál dalai és táncai (hangszerelte: Kerekes István)
Döbbenet jó! Padlóztam. Megérintett, majdnem azt mondhatom, hogy meghatott.
Énekes mű (dalciklus, hogy pontos legyek), tehát hendikeppel indult.
Annyira jók Muszorgszkij énekdallamai, annyira tökéletes és szuggesztív előadó
(Evgeni/Jevgenyij/Yevgeny) Nesterenko, hogy az egyébként remek zenei kíséretre nem
is tudtam igazán figyelni.
Átélte, eljátszotta a négy kis történetet, de olyan erővel, hogy a leghátsó
sorokig hatott. 72 evesen!!!!!!!
Káprázatos volt.
Nem tudom leírni - csodálatos zenemű.
A legvégén az ajándékot átadó két gyerek közül a kislánynak kezet csókolt.
   Csajkovszkij: VI. "Patétikus" szimfónia, h-moll:
Szeretem a szimfóniákat, ez pedig egy nagyon-nagyon jó szimfónia.
Moll, tehát eleve tetszik :), de van benne sok minden, amitől kiemelkedik a jó szimfóniák közül is. Például a harmadik tétel finálénak hat, de utána jön a negyedik, egy nyugodt, lassú, lassan elmúló tétel.
   A Nemzeti Filharmonikus Zenekart Kocsis Zoltán vezényelte. Hibátlan zenekar,
le a kalappal előttük!