Miskolc pusztul, nyomorog, kihal, szegényedik - legalábbis Moldova György Érik a vihar
- Riport Mikolcról című könyvét olvasva ez a kép alakul ki az emberben. Mindenhol
nyomortelep vagy panel, benne reménytelenül leszakadt rétegekkel, pogácsát sütögető
nyugdíjasokkal, munkanélküliekkel.
Kietlen, kopár, megnyomorított város, ahol talán az egyetemet is jobb lenne bezárni.
Nem egy tipikus propaganda könyvet írt tehát Moldova a város vezetésének felkérésére.
Szabad kezet kapott - ki is élte magát.
Az tény, hogy Miskolc a bányászat és a nehézipar (kohászat, gépgyártás) megszűntével
biztos megélhetést nyújtó nagyvárosból a helyét és jövőjét (jelenét?) kereső, fogyó,
gondokkal küzdő város lett, de ha valaki veszi a város pénzét és a fáradtságot,
hogy 500 oldalt írjon róla, annak nem ártott volna, ha nem csak a negatív dolgokra,
jelenségekre fókuszál.
Az első kötetet egy délután alatt befaltam - vártam az összefüggéseket, a kép
teljessé válását -, a másodikkal majd' egy hétig szenvedtem.
Pedig egy kutya mind a kettő.
Olyan mondatokkal, mint például: "Miskolc belvárosa a végletekig lepusztult,
rendbehozatalára elég pénz nem áll rendelkezésre...", "találtam egy ide illõ
Engels-szöveget a "Kommunista Kiáltványból" ".
Aki Miskolcon él, az tudja, hogy nem ez a teljes igazság, aki pedig nem, az úgysem
olvassa ezt a közepes munkát.
Alig vártam, hogy a végére érjek és visszaadjam tulajdonosának.
Egy gondolat. Nem a szerzőé, a könyv egyik szereplője mondta:
"A buta ember is szereti a szépet, de a jót kell szeretnie."
u.i.: azért azt bánom, hogy a 280 tonnás (!!!) nagykalapácsot nem néztem meg,
mikor a Diósgyőri Gépgyárban jártam.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.