Tekintetünk előbb csak félőn összetéved,
majd néhány röpke szó, aztán a párbeszédek
s már kacajoktól és daloktól zeng a ház,
kerengő táncok és elbúvó suttogás;
majd kapkodott szavak, epedő pillantások,
szűk lépcsőházban még elnyújtott búcsu...
/Tél van, az ember itt falun - részlet, Fodor András fordítása/
Helyenként kifejezetten tetszenek Puskin versei.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.