Lars von Trier. Ennyi.
Ha egy filmről szinte mindent elmond a rendező neve, az már valami.
Hogy ez a név legalább annyi embert taszít mint vonz, az is beszédes.
A nyitó képekkel lelő szinte mindent a filmből, a végén pedig élmény, ahogyan egyik-másik visszaköszön, megmagyarázódik.
Nem tudok, nem akarok összefüggően írni erről az erősen MŰVÉSZfilmről.
A története minimalista, össze lehetne foglalni 1-2-3 mondatban, de minek?
A Melankólia egy bolygó.
Összefüggő, lineáris a vezetése, realisztikus. Ezek a pozitív elemei.
Mármint a rendezésnek.
Wagner Tristan és Izolda operájából részletek adják a zenéjét.
A tegnapi képet is a filmből ollóztam.
Kirsten Dunst érdekes/remek. Szeretjük. Én már a Jumanji (1995) óta.
Unalmas, de összességében tetszett, holott nem ajánlom senkinek, hogy megnézze.
Kaptam üzenetet belőle a saját életemre/-hez/-ről.
Amint végeztem vele, késztetést éreztem, hogy írjak ide valamit róla.
Holott filmekről csak elvétve szoktam.
5/10 pont
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.