Ha Magyarországon jár, gyakran felhív. Rendes tőle és kedves is, de én szinte soha nem örülök neki (a hívásnak), mert általában alig hallom (kocsi, zaj) és rá sincs állva az agyam, hogy hirtelen angolul beszéljek. Ő mailezni nem szeret (nincs ideje), én pedig mobilozni (még magyarul sem).
Tegnap minden más volt. Valahogy jó passzban voltam, mikor csörgetett.
Nyitottam egy "Bonjour Mademoiselle"-lel, amire megkaptam a szokásos "Ca Va?"-t, majd nyelvet váltottam.
Jó kedvem lett minden különösebb ok nélkül. Még tisztán is hallottam.
Jó tudni, hogy gondolnak az emberre.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.