'Dark Night Of My Soul'

Helyi ido szerint ma hajnalban leallitottak az utolso, meg mukodo japan atomeromuvet.

(Biga, es a tobbiek, akiknek kis ralatasa van a szakmara, a temara: KICSIT gondoljatok bele!)

A mai programunk: atsetalas egy hidon, ebed, haza. Unalmasnak es rovidnek hallatszik, nem? Nem volt az. A hidrol nem meselek, elegge szemleletesek a kepek. A kilatasrol sem rola, mert annak szepseget nem sikerult visszaadnom. (TISZTA oceani viz, kis szigetek, hegyek, hajogyar, ilyesmi.)

A "nagy arcu hal" es a polip nem a helyi allatkert reszei, hanem a kajaldaban elnek - addig, amig valaki meg nem kivanja oket, es el nem fogyasztja, miutan az asztalanal, nyilt tuzon elkeszitette maganak.

Beszeljenek a kepek!

A hid alig hosszabb 4km-nel. 

Tegnap este megkaptam a kolcson kerekparomat. (Isten aldja a terhes noket, akiknek nincs szukseguk kerekparra! :) Igy ma hulyere bicajoztam volna magam a varosban, HA lenne eselyem magamtol hazatalalni. Ez egyelore nehezen elerheto alomnak tunik, de haladok a hely felterkepezesevel, es afele, hogy merjek egyedul is elindulni a visszajutas remenyeben.

Nem ide tartozik, de a helyzet ugyanaz, mint Angliaban volt: a balra kis ivben kanyarodas siman megy, a jobbra nagy ivben pedig soha nem fog.

Egy elmeny Kyotobol: beultunk VEGRE sorozni - a boltokban alig kapni, csapoltat elvetve talalni a varosban -, fogyasztom, amit kell, amikor az egyik tag a szemelyzetbol lefoliaz egy asztalt mellettuk, egy masik pedig ra nehany percre behoz egy akkora tonhalat, hogy csak lestem. Elobb csak a felet, mert tobb nem fert a 6 szemelyes asztalra. Majd, mintha ANTSZ nem letezne a vilagon :) es mintha ez a vilag legtermeszetesebb dolga volna, elkezdtek szeletelni, feldolgozni, mondvan, kell a krimonak es a szomszedos kajaldanak is, majd (na ITT mar tenyleg lestem) elkezdtek kiabalni, hogy "halat vegyenek", es a bar vendegei kozul nem egy vett is szepen. Lattak, hogy lesek, igy tobbszor megkinaltak NYERS hussal a halbol. Szelt egy kis szeletet belole, vagy kanallal kapart belole a csapos srac. Persze, hogy ettem belole. FINOM! Azota a polip(lab)tol a legkulonbozobb halakig sok mindent ettem nyersen. Itt ez a divat. Minden izlett eddig. Akkora makom van, hogy a vendeglatom is tud fozni (helyi), de eddig minden nap a barati kor valamelyik　(holgy) tagjanal voltunk vendegsegben, es　mindenhol kiraly helyi kajakat kaptunk, sot, ma keszitettunk is kozosen.

Ejjel van, ugyhogy kb. ennyi mara.

"Kis" varoskamrol a japan utikonyv csak annyi emlitest tesz, hogy "nem kulonosebben erdekes". Pakolok ide nehany kepet a varos kastelyarol, es a kilatasrol belole, hogy sejtsetek, mekkora itt egy KIS varos, es hogy eldontsetek, igaza van-e az utikonyvnek. (Figyelmes szemlelok felfedezhetik, hogy az egyiken vallszelessegem es labaim vastagsaga tesz nevetseges meretuve egy komplett varfalat. :)

Hol　is kezdjem?

Vegyuk talan forditott idorendben! Ha bambuszt grilleztek, azt fiatal bambusszal tegyetek, mert az idos belul ures, es hagyjatok eleg idot neki a tuz felett, mert felkeszen elegge borzalmas - bar eheto. Szojaszosszal az igazi.

Persze, forditott idorendben haladva azzal kellett volna kezdenem, hogy fogalmam sincs, mennyi az ido Nalatok, es nem is erdekel :), es ez jo.

Az ebedunk (grillezett finomsagok)) elott reggeliztunk is (ki hinne?), es 3-4 napnyi itt tartozkodas utan ekkor ert a legnagyobb kulturalis hatas, ugyanis a hotel es az ettermek utan egy csaladi hazban ettem. Vadidegen embereknel. Ultem a foldon a parnacskamon (NEM parna - hiba annak hivnom!), es meghivom udvariasan figyelmeztetett, hogy tartsam a bal kezemet is az asztalon, ne tegyem az ala (20 cm a kulonbseg). Ezek utan felve kerdeztem meg sugva, hogy felallhatok-e eves kozben kinyujtoztatni a labaimat, mert nem kicsi kint erzek bennuk, husz percnyi terdelve, a talpamon ulve eves utan, de messze az etkezes vegetol). Jo hir: ez belefert az etikettbe. Jot nevettek rajtam. Persze azt, hogy 3 nap utan (valojaban 10 perc utan) olyan jol tudok palcikaval enni, hogy kepes vagyok egyetlen rizsszemet kulon megfogni veluk, nos, az a kutyat sem erdekelte.

Ja, igen a legnagyobb hatas: latnotok kellett volna a szobat, ahol ettunk!! Egy egyszeru csaladi haz egyszeru szobaja, de RENGETEG dolgot elmondott. Natur tatami (a gyekeny szonyeghez hasonlit, de veszett tartosnak es minosegi munkanak nez ki), kozepen egy kb 30 cm "magas" asztal, korben papir (a fa racsozaton belul) falak/egyben ajtok, az egyik folott kaligrafia (kezzel festet betuk, csupan 2-5), vitrinek. Az osi koroktol a kertben (rizsfold) talalt leletektol a tigris, gesa, hajo, varost abrazolo kepekig, szobrokig... Wow!! Akkora hangulata volt, hogy csak na!! Egyszeru, tiszta, letisztult, semmi hivalkodo. Lattam kimonokat, eskuvoi kepeket...

Egyebkent Japanban vagyok. 3 napot toltottem Kyotoban (eszmeletlen!!!! De nem annyira　osi vagy zsufolt, mint hittem) es egy felet Osakaban (DOBBENET modern es zsufolt - eppen, ahogyan kepzeltem), majd komppal delre jottem egy olyan 250km-t.

Jaj, a komp!!! Fele akkora sem volt, mint a Korzikara meno, de igy is boven nagy. Eloszor a bejarat utan kezdodo mozgolepcson dobbentem le (minek az oda?), de a "nyilvanos furdo" is leejtette az allamat. A mas pasikkal (!!??) meztelenul (???) kozosen furdozest megszoktam (egyebkent alaposan meg kell tisztalkodni (persze, ezt is a tobbi figura szeme elott), mielott a medencebe lepsz), de hogy ez egy menetrend szerinti kompon is megy, masszirozo medencevel (meleg viz, na-na!), SZAUNAVAL, na, azt nem hittem volna.

Az ut tobbi reszet ataludtam. Nem lattam rajtam kivul europainak kinezo embert a "hajon", de senki nem nezett ram furan.

Kyotorol (is) majd kesobb, amikor lesz idom/kedvem a kepekkel varialni.

Arigatou gozaimasu a turelmet, vagy, ahogyan vendeglatom irna: ありがとうございます。

Ezek japan karakterek voltak (ha sikerult megjeleniteni). Ezek az egyszerubbek, csak a gyerekek hasznaljak oket. Ha jok lesztek :) irunk majd kinaival is, mert amit csak lehet, azzal fejeznek ki.

     A tavalyi éves rendes utazásom a balesetem miatt elmaradt. Idén igyekszem bepótolni.
Szó szerint is, ugyanis ez lesz az egyik legnagyobb dobásom eddig.
Lehetőségem adódott eljutni az álom-úticéljaim közül a listavezetőbe, egy olyan országba, mely a "na EZ az, ahová csak vágyódhatok, de annyi pénzem az életben nem lesz, hogy megengedhessem magamnak" kategória volt számomra.
Aztán egy jó hírrel a költségek a felükre estek, és az időben megvett repjegy is
olcsóbb volt, mint gondoltam, így belesúrolt a "megengedhető" kategóriába.
Nem sokat gondolkodtam egy gyors kalkuláció után.
Csak az indulás előtt kb. két héttel vettem észre, hogy napra pontosan egy évvel
a balesetem után ülök a gépre.
     Ha minden rendben megy/ment, mire ezeket a sorokat olvassátok, egy olyan "alig"
látványos városban leszek/vagyok, amely 794-től (!!!) 1869-ig volt a világ számomra
egyik legérdekesebb, legkülönlegesebb nemzetének, országának a fővárosa, jelenlegi lakossága szerény másfél millió.
Látnotok kellet volna a fogadtatásomat az utazási irodában, mikor megmondtam, hova
szeretnék repjegyet venni! :) (A szomszédos, 2,6 milliós városkába, de az sem
az ország fővárosa - nem is volt.)
A "foglaljon helyet!"-ben egyszerre volt benne a "na, ez nem lesz egyszerű", illetve
a "miért nem jön be ide minden nap öt ilyen!?". :)
     Jó eséllyel tudok majd innen/onnan is rendszeresen jelentkezni.
Tuti, hogy lesz mutatni- és mondanivalóm.
Legyetek jók!
(Meghajlás.)