'Dark Night Of My Soul'

      A mosdókagylóm lefolyójáról és a számítógépemről már írtam...
A kedvenc karórám tisztíttatásából javíttatás lett...
      A villanyborotva is használat - borotválkozás - közben romlik el, ez biztos, de hogy éppen akkor, amikor FÉLIG vagyok készen a négynapos borostám leszedésével... Nem, nincs itthon pengés borotvám, és igen, OLYAN archússal mentem el lenyúlni atyám nem használt villanyborotváját a város másik részébe.
      Fejembe vettem, hogy ablakkeretet festek. Szépen, fáig megtisztítva a régi festéktől,
alapozva, ahogyan kell. Hogy össze is töröm az ablak egyik részét, azt nem terveztem,
de sejthető volt.
Telefon a biztosítóba - persze, fizetik, vigyek számlát és kész, semmi gond.
Viszem a számlát és sokadszor az idegesítő párbeszéd:
Nem ez a lakcíme. Nem, de ott lakom, csak nem az az állandó lakcímem. Miért nem?
Mert az embernek több lakása is lehet, de csak egy helyen lehet az állandó lakcíme.
Akkor miért nem itt, ha itt lakik? Mert nem íratom át, hiszen bármikor eladhatom.
Különben is, a biztosítást a lépcsőház kötötte (KÖTELEZŐ jelleggel), akkor nem mindegy, mi az állandó lakcímem?
De a biztosító nem a lépcsőháznak fizet, hanem Önnek.
Akkor fizessen! :)
Ez így nem megy, továbbítom egy kárszakértőnek.
Miért, Ő bemegy a földhivatalba és megnézi, enyém-e a lakás vagy kijön és megtapogatja a friss gittett a friss üveg körül? Mert szívesen várom.
Fizessenek a lépcsőháznak (lakásszövetkezetnek), ha már a biztosítás azon a néven fut,
majd ők kitalálják, ott lakom-e, enyém-e a lakás!
Ezt így nem lehet, mert az Ön neve van a számlán.
Persze, hogy az én nevem van, hiszen az én ablakom, és az ügyintézőjük így kérte
a telefonban.
.......
És ma kedvenceim közül kettő (Anglia, Svédország) egymás ellen játszik az EB-n... :( Ráadásul akkor, amikor az ingyenes szabadtéri Tosca bemutató lesz és a Ritmiklift is zajong kis városkámban. :((

Beindult a "gondolatmenet". Még mindig ezt a Dream Theater albumot hallgatom.
Zseniális.
Gitáron már nem villan a banda akkorát (pedig de, csak kihez képest!!!?), mint
némely korábbi lemezén, de még a billentyűk sem dominálnak annyira, mint (sajnos)
később. Portnoy (dob) szokás szerint végigsziporkázza a 80 percet (!!!), de ma
valahogy a "csendes" (SOKKOLT, amikor az egyik videóban megszólalt! :))) Myung
basszusjátékára állt rá a fülem. A "hú, de kellemes" és a "fantasztikus" között
váltakoznak a témák, melyeket játszik.
Ez egy tökéletes lemez, csak ajánlani tudom.
A borító külső és belső fotói egyenként három téma egybe"photoshopolásából"
születtek. A megtört (szív alakú?) kőből kifolyó tenger; az ég alatt,
egymásba kulcsolódó, kapaszkodó kezek fölött sorban álló emberek,
a kitárt két tenyérben a szabadság és a rabság szimbóluma; a szobában lévő
homokvár és a tornádóból (tengerből?) a semmibe kinyúló ódon létra nagyon tetszenek.

Hajlamosak vagyunk hümmögni a Dream Theater Scenes... utáni lemezeire, hogy "Igen-igen, de..." és aztán leragadunk a "de"-nél, pedig az "igen-igen"-ben van a lényeg!
Erre a minap, az egyik meccs alatt, a Train Of Thought (gondolatmenet - mekkora cím!)
lemezüket hallgatva jöttem rá. Ez az utolsó lemezük, amelyik eredetiben van meg,
2003-as, de már ezt is ajándékba kaptam.
Szóval, hümmögünk, pedig ÓRIÁSI dolgok vannak minden Dream Theater lemezen és csak
önmagukhoz lehet őket hasonlítani, akkora ZENÉSZEK.
A már sokszor felfedezett, gyakorlatilag egybefüggő (Vacant, Stream of Consciousness)
kettősre kattantam rá ismét, de nagyon.
Nagyon régen (hónapok) gitároztam legutóbb. :(

https://www.youtube.com/watch?v=X6s1U1zXqCM

Nem vagyok a lírai dalok szerelmese, így a GYÖNYÖRŰ Vacant (első 3 perc) számomra
arra ideális, hogy lassú tempójával hozzászoktassa az ujjaimat (igen, ex-edzőm,
a kicsit is használom, ujjrend helyesen!!), agyamat a (számomra) fura hangnemhez. (E-dúr, vagy mi ez?)
Aztán (2:58 és 3:18 között) megmutatják, mit lehet kihozni két egymás mellet lévő
félhangból, egyben begyakoroltatva a dal ritmikáját a hozzám hasonló kezdőkkel.
Nem mellesleg, amit Portnoy leművel a dobokon (CINEK!!!) 3:37-től (és úgy általában
a 14 perc alatt), arra egy szavam van: sziporka (kéjhömpöly! :).
5:00 környékén gyorsan elvesztem a fonalat, de később visszatérnek a nyitó témák,
úgyhogy "leporolódott" a hangszer.
Mert a zene ÁLOMSZÍNHÁZ!

Az angolok egy nulla, biztonsági játékkal nyitottak a franciák ellen.
Van ilyen, annyira nem is zavart, az viszont NAGYON, hogy a vezetésüket (hiszen
amíg beívelés van, angol gól is van) követően a szünetig sem tudták megőrizni az
előnyüket. Az erősen átalakult válogatottban is mindenkihez ragad a labda,
és a Manchester U. második számú csatársorának (Welbeck, Young) (az első csatárkettős
Rooney és Hernandez) illett volna eldöntenie a meccset a semmi különöset nem
csináló "szomszédok" ellen. Hogy Walcottot miért csak a rendes játékidő lejártát
követően sikerült becserélni, azt sem értem igazán.

A teljes A csoport nem érdekel (lengyel, görög, orosz - ők egészen jók, cseh), de a németh-portugálnál is csak a spanyol-olasz esett messzebb az érdeklődési körömnél.
Másik kedvenceim, az írek beégtek a horvátok ellen, a dánok megverték a nagyon
nem szeretem hollandokat.
A harmadik kedvencem (egyben a harmadik Umbroban játszó), Svédország vezetett, de
kikapott az ukránoktól. :(
A többi ki nem állhatom "csapatról" majd akkor, ha kiestek.
Vagy még akkor sem.

    Egy egyszerű alkatrész kellett a kocsihoz. A városban az összes megkeresett kereskedő különböző árat mondott 3100 és 5700Ft között, legdrágábbat a márkaszervíz.
Megyek a 3100-ashoz rendelni, de ekkor már 3000-re emlékezett, hát bólintottam.
Újabb fél nap elteltével megyek az alkatrészért. Ugyanaz a tag kérdezi (!), hogy "Mennyi is volt, 4000Ft?". Mondom "3000, de ha ennyire nem emlékszik, akkor 2000". Majd jött "a gépben meg tudnám nézni" válasz.
Szóval - ha valaki eddig nem tudta - kegyetlen árrések vannak a kereskedelemben
és nem rika (sőt!), hogy pofára, hasból mondják az árakat.