'Dark Night Of My Soul'

Eljött ez a nap is.
Nem csak Chuck Norris karácsonyozik tehát idén.

Már illatra is remek - kesernyés, de van egy lágyabb "valami" is benne. És ilyen az íze is: testes, keserű, erős, "harapós", egy kis (elképzelt?), a keserűvel nagyban harmonizáló utóízzel.
Szeretem az ilyen söröket.
Cseh. (Köszi, Á. a kóstolóért!)
Alk. 5%.
8/10 pont

Este ismét odaszögezett a képernyő elé az On The Spot egyik adása.
Nagyon tetszik, amit a két fiatal leművel.
Felmenni magasra a Himalájában, vagy elmenni Japánba, az is egy dolog, de láttam már olyat, aki megcsinálta :). Ők azonban hozzám hasonlóan, mégis teljesen másképp élik meg (és filmezik) a világ megismerését.
Nem is emlékszem, láttam-e olyan epizódot Tőlük, amely nem kötött le teljesen.
A tegnapi a gázai helyzetet ábrázolta palesztin nézőpontból.
Van véleményem a helyzetről, de ez nem egy olyan blog, így csak annyit írok, hogy nem hétköznapi, amit két, Istenben mélyen (?) hívő nemzet leművel egymással.
(Számomra) az a legkülönösebb az egészben, hogy az egész egy mesterségesen kreált helyzet, melynek kifejlete előre látható volt a létrehozásakor.

Várj még hátha csak
Álmot láttál
Tombolsz, látod a
Másik a helyeden

Esik az eső és szemetel az ég,
Nézem az ablak vizes üvegét,
Valaki a téren a motoromon ül,
Nevet az eső és belemenekül.

Ugyanaz a haj, ugyanaz a szem,
Az is én vagyok és nem egy idegen.
Ugyanaz a haj, ugyanaz a szem,
Az is én vagyok és nem egy idegen.

Valamit hallok a szobafalon át
Nevet a kilincs mer’ a fele belelát,
Ugyanaz a hang liheg odaát,
Benyitok, az ágyon ugyanaz a hát.

Mozog és hajlik a közös ütemen,
Az is én vagyok és nem egy idegen

/Péterfy Bori & Love Band: Kettő/

A 2B lemezen (a zajos első fele/bevezetése miatt) elbújt, de mostanában nagyon rákattantam a hangulatára.

- Apu, segítesz majd a matekban, mert anyu nem oszt, nem szoroz?
- Kislányom, úgy látom, elvégeztél egy gyorstalpnyaló tanfolyamot.

Nem biztos, hogy szó szerint idéztem, de kb. ennél a résznél kezdtem el nevetni, ez pedig a nyitó jelenetben volt.
Voltam a L'art Pour L'art társulat új előadásán.
Hogy nincs olyan jó, mint az, amelyet legutóbb láttam Tőlük (vagy az Anyám tyúk..., vagy Svéd törpés, már nem emlékszem), azt csak abból tudtam kilogikázni, hogy most "csak" az arcom fájt a nevetéstől a két óra kimutatható hányadában, a hasfalam nem.
(Nekem, aki nagyon ritkán nevetek.)
Meglepő módon éppen az egyik eddig általam gyengébbnek tartott karakter, Naftalin Ernő tarolt nálam leginkább. "Maguk férj és feleség, vagy csak rabolják egymás idejét?"
Nem részletezem, látni kell!
NAGYON jó volt végignézni, ráadásul a második sorból ("L'art Pour L'art-on nem ülünk az első sorba"), így minden apró rezdülés, rontás, összenevetés ott volt az orrom előtt.
 Nagy köszi Herbnek és Dolák-Saly Róbertnak (Róbertnek?) a jegyért!