'Dark Night Of My Soul'

Írtam, hogy hallgatom a lemezeimet, szépen sorjában.
Olykor találok olyan, már-már elfeledett remekműveket, hogy csak lesek.
Chuck-ról (nem Norris!) többször szóltam, hogy mennyire kedvelem a zenéit, a stílusát. Íme egy instrumentális gyöngyszem a zenekarától.
Már a nyitó tercrokon-fordulat (mert ugye az, kedves Ex-gitáredzőm? 0:17-nél, mielőtt megkérdezed.:) remek, és mennyi ötlet és szépség van benne azt követően is.

https://www.youtube.com/watch?v=mHDATnZYyqQ

Most éppen a helyenkénti finom, de technikás cintányér játék tetszik benne leginkább, de ezen kívül is sok finomságot tartalmaz.

     Az egyik szerzőt ismerem személyesen (nem, nem Felixet és nem is Wolfgangot :),
de sajnos ezt az előadást nem tekintette meg, ezért (plusz semmi kedvem nem
volt kiöltözni és nem hétköznapi spórolásban is vagyok - hogy miért, arról
majd később) szokatlant húztam, és a hangverseny főpróbáját néztem, hallgattam meg.
Jó élmény volt.
(Ex-edzőm: nem semmi bennfentest csináltál belőlem! Ha egy kicsit is elbambulok,
a zenekar igazgatója előre köszön. Tény, hogy Ő a fiatalabb, de akkor is furcsa,
hiszen alig ismer.)
      Gyöngyösi Levente: II. szimfónia
Érdekes. Már éppen nem könnyen befogadható, viszont még messze nem "borult".
Modern, a szó azon értelmében, hogy formájában, felépítésben nem hasonlít a
"klasszikus" szimfóniákhoz, de nem öncélú vagy hallgató-nyúzó, mint egyik másik
kortárs darab.
Nagy dicséret azért, hogy - igaz, csak rövid ideig - meri a szerző a dobot a
könnyűzenei értelemben használni. Tetszett még a csőharang (vagy mi), illetve
a hárfa bátor használata, különösen ott, ahol fuvolával és a xilofonnal (vagy az
arra nagyon hasonlító másik hangszerrel) szólt együtt.
Ha nem követte volna két másik mű, többet is tudnék írni, de így sajnos sok
momentumot kimostak a fülemből.
Levente az a zeneszerző, akiről írtam a nepáli utam kapcsán, hogy beszélgettünk, illetve hallgathattam komolyzenét a fülesén a hegyekben.
Negyon örülök, hogy ismerem.
Levente: ha BÁRMIKOR errefelé jársz, el ne felejts szólni!
      Felix Mendelssohn-Bartholdy: e-moll hegedűverseny
Olyan, amilyennek egy hegedűversenyt elképzel az ember. Dallamos, okos, ügyes, szép.
Egyszerre hat a szívre és az értelemre.
Az est szólistája a szimfonikusok egyik (első)hegedűse, Soós Gábor.
Könnyed, hibátlan, nagyszerű a játéka. Helyes, hogy megmutatta a hangverseny, hogy a
"saját" zenészeink is fantasztikusak, nem kell mindig vendégművészt hívni.
      Wolfgang Amadeus Mozart: C-dúr "Linzi" szimfonia K.425
Mozart, pont.
Olyan, amilyen. Hogy zseniális, az tény, hogy kinek mennyire áll közel az ízléséhez, arról sem illik vitatkozni.
Számomra már túl könnyed, "easy listening", de évente 1-2-szer szívesen hallgatok tőle is zenét.
      Ha esetleg valakit érdekel, és arra jár, Levente művét március elején
(talán másodikán?) Pesten, a Művészetek Palotájában meghallgathatja kedvenc
szimpatikusaim előadásában.

A bajuszon jót röhögtem, mikor megláttam az első poromo-fotókat. Szentül hittem,
hogy csak egyszeri gag. Erre, hordja. Nagyon mókás, de annak a fazonnak szinte
bármi jól áll.
Nem vagyok a rajongójuk, de kedvelem a lemezeiket. Rengeteg nagy slágert írtak.
Koncert DVD-m is van tőlük, mert nem semmi, amit Flea (basszusgitár) összezenél
élőben, és a dobosuk is zseniális.
Egyedül az zavar(t) bennük, hogy a gitárosuk hosszú évekig kilógott élőben tudásban
a két említett tag mellől.
A minap az MTV Wolrld Stage sorozatban egy hozzájuk mérten nagyon kicsi belfasti
klubban adott koncertjüket mutratták be (egy részt, kb. egy órát).
Lestem.
Az új gitáros figura egészen jól beilleszkedett.
Red Hot Chili Peppers
A profi felvételek helyett egy olyan videót pakolok ide a koncertről, mely a hangminőségből keveset, a hangulatból sokat ad.
Láttam egy másikat is, melyen egy lány meglepően tisztán énekel hasonló helyzetben.
Azt sajna már nem találom.