A reggel nem az én napszakom. Ameddig csak lehet, alszom. Mióta az eszemet tudom, percre ki volt számolva, hogy mikor mit csinálok, az első óracsörgéstől a ház elhagyásáig. Olyan szinten, hogy ha valamit nem készítettem (volna) ki előző este, elkéstem volna, vagy koszos ruhában indulok útnak.
A hétvégén, NAPSÜTÉSBEN, annak melegénél, a szobából kiszűrődő békés, szép zene (Dave Gahan - Hourglass) mellett nyugodtan elkészítettem a kedvenc teámat, élvezettel megittam a reggelihez, olvasgattam. Szépen, lassan indítottam a napot. Nem szoktam ilyet csinálni.
Vr. jutott eszembe, Vele gyakran (szinte mindig) így kezdtünk.
Az élet az ilyen apró dolgoktól (is) szép.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.