Ne várj ma éjjel, nem jövök
Kint villámlik, bent mennydörög
Autóm elgurult, biciklim eltörött
És a többit ellopták az ördögök
Ne hívj, ne írj, ne számíts rám
Durva léket kapott a gondolám
Ma már nem jövök, de ha látod ott a Föld fölött
A Hold és annak a sötét oldalán
Van egy búvóhely, amit senki nem ismer
Van egy búvóhely, ahol semmi sem zavar
Ez a búvóhely egy hatalmas fekete cilinder
És a karimája mindent eltakar
Senki semmit nem tud énrólam,
Itt ücsörgök egy égi krimóban
Ma már nem jövök, egy olyan törzsvendéggel szörpözök,
Aki otthon van az örökkévalóban
Van egy búvóhely, amit senki nem ismer
Van egy búvóhely, ahol semmi sem zavar
Ez a búvóhely egy hatalmas fekete cilinder
Nem lát se távcső, se radar
Ma már tényleg nem jövök
Egy üstökösön szörfözök
És ha néhanap csillagok hullanak
Hát tudd, hogy innen fentről bizonyságul meggymagokat pöckölök
/Quimby: Búvóhely/
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.