Mint öreg rocker, őrzöm az emléket, és olykor emlegetem, hogy a már voklista-lányos, fúvósos, zongorás, de még a Slash-Axl-Duff fémjelezte Guns n'Rosest láttam koncerten.
Aki anno kihagyta, bánhatja, és már esélye sincs ilyesmire egyikünknek sem.
A tagok - szinte valamennyien - zenélnek, de hogy együtt már nem fognak, az szinte biztos.
Duff a Roses basszusgitárosa volt. Adott ki szólólemezeket, megalapította a Loaded-et, amiben ritmusgitározott, a Guns oszlása után Slash-sel (és Matt Sorum dobossal) maradt és életre hívták a Velvet Revolvert.
Több bandában zenél, a tegnapelőtti Walking Papers dalban is ő basszusgitározik.
Dobolni és gitározni is tud. Balkezes (volt), de jobbkezesként penget.
Ez az ő önéletrajza.
     Nem a balhékról vagy a drogokról szól, bár ez utóbbit és az ivást kénytelen volt hosszabban kielemezni, bemutatni, hiszen ezek vagy éppen az ezekről való sikeres leszokás végigkísérik életét, de az előbbiek említését, részletezését már-már szinte kerülni igyekszik.
     Nem is a Guns-ról szól a könyv. Súlyához mérten, de az ott eltöltött idővel arányosan szerepel benne a banda, de nem többet. Ügyesen van szerkesztve. Olykor ugrunk ide-oda az időben, de mindig gördülékenyen, indokoltan, gondolatmenetet követve.
A Gunst én azt hittem, hogy Axl vágta haza a primadonna viselkedésével. Ez igaz is, de a könyvből az is kiderül, hogy meg sem beszélte a zenekar a problémákat, gyakorlatilag a kommunikáció teljes hiánya lett a végük.
     Az is kiderül a könyvből, hogy miért volt őrületes szerencséje a drogokkal, hogy egyáltalán miért élhet még. Nem tudtam, hogy a hegyi (terep) kerékpározás és egy küzdősport oktató vezették vissza a tiszta életbe. Azt sem, hogy két lánya és egy ex-model felesége van.
Ráadásul Steve Jones-szal (Sex Pistols), Matt Sorum dobossal és a Duran Duranos (!!!) Johnny Taylor-rel is adtak ki egy atom jó lemezt Neurotic Outsiders név alatt. Éppen ezt hallgatom, míg ezt írom. (és éneklem, hogy 'You're a bitch I am a jerk, I don't think this is gonna work' :) MEKKORA örömzene!!!)
https://www.youtube.com/watch?v=qex9Jeq2PGw
Layne halála után, 2006-ban egy turnén ritmusgitáron (!) kisegítette az Alice In Chains-t. A zenén kívül is sok érdekes, értékes gondolat van a könyvben. Nagyon tetszett.
      Hogy miről szól? Az én olvasatomban a lenyugvásról, a dolgok átlátásáról, a felnövésről. Egy kalandos életű emberről, aki rengeteg dolgot átélt, és mára tudja, hogy mi fontos és mi nem az.
      2011-ben jelent meg, magyar fordításról nem tudok.
Az csak utólag tűnt fel, hogy - ennek természetesnek kellene lennie, de (zenész, sportoló) életműveknél ritkaságszámba megy - a könyvet Duff egyedül, "társszerző" nélkül írta.
Le a kalappal!

Ez az első könyv, amit elektronikus formában, einkes olvasóval olvastam, kb. négy nap alatt, mert az angolja remek, "középfokkal" simán érthető, élvezhető.
Az eszköz is megér egy bejegyzést.