'Dark Night Of My Soul'

The World According To Clarkson, Volume 3

     Clarkson vicces, mert Clarkson egy nagyon jól író brit publicista, TV-s személyiség.
Ez a kötet a Sunday Times-ban 2006. jan. 1. és 2007. dec. 30. között megjelent írásainak gyűjteménye.
Abban különbözik az itt bemutatott másik könyvétől, hogy itt nem autókról ír, hanem a mindennapi életből vett dolgokat elemez, véleményez a szerző, ismételten nem kis mértékben sajátos világszemléletről téve tanúbizonyságot.
      Rövid, mindössze háromoldalas kerek, csont profi szösszenetek remek nyelvhasználattal, elegáns stílusban megírva. Kedvenc legritkább angol szavam, a szótártesztelő banshee már a harmadik oldalon felbukkan (!), de ezzel együtt is egészen jól olvasható nem angol anyanyelvűek számára is.
     A csúcs szerintem a fókás írás - az állat a borító belső részén kép formájában is megjelenik, tehát a szerző/kiadó is sejtette, hogy van benne potenciál :) -, de valamennyi kellemes olvasmány. Reggelihez, lefekvés előtt, vagy csak úgy.
A témák állatok elhullásától (van szamár is), olimpia rendezéssel összefüggő spórolási ötleteken, a doboláson, az angol nyelv finomodás címén előadott torzulásán, az alkalmi ivás kontra alkoholizmus témakörén, Amerika törvényein, a hóban sátorozás kalandjain át a királyi családig rengeteg dolgot ölel fel. Kézenfekvőket, és olyanokat, melyek csak Clarkson pihent agyában vetődnek fel.
Budapesti látogatásáról is ebben a kötetben ír.
      Szeretem az írásait, keresem a többi kötetét is.

Az angol nyelvvel foglalkozóknak:
http://forums.finalgear.com/top-gear/clarkson-opines-on-the-worst-word-makes-it-on-to-aldaily-9268/

Ne várj ma éjjel, nem jövök
Kint villámlik, bent mennydörög
Autóm elgurult, biciklim eltörött
És a többit ellopták az ördögök

Ne hívj, ne írj, ne számíts rám
Durva léket kapott a gondolám
Ma már nem jövök, de ha látod ott a Föld fölött
A Hold és annak a sötét oldalán

     Van egy búvóhely, amit senki nem ismer
     Van egy búvóhely, ahol semmi sem zavar
     Ez a búvóhely egy hatalmas fekete cilinder
     És a karimája mindent eltakar

Senki semmit nem tud énrólam,
Itt ücsörgök egy égi krimóban
Ma már nem jövök, egy olyan törzsvendéggel szörpözök,
Aki otthon van az örökkévalóban

     Van egy búvóhely, amit senki nem ismer
     Van egy búvóhely, ahol semmi sem zavar
     Ez a búvóhely egy hatalmas fekete cilinder
     Nem lát se távcső, se radar

Ma már tényleg nem jövök
Egy üstökösön szörfözök
És ha néhanap csillagok hullanak
Hát tudd, hogy innen fentről bizonyságul meggymagokat pöckölök
                                                                                        /Quimby: Búvóhely/

... nem minden madár zenei ízlése azonos.

Ezt a polgármesterünktől kaptam a napokban, sok ezer férfitársammal egyetemben: