Egykori padtársam, az olvasás nagykövete :) beszélt rá, hogy olvassam el, de nagyon és tényleg. Jelentem, végeztem vele. (Mármint a könyvvel. :)
Éppen csak nem bántam meg, hogy elolvastam. A könyv remek, profi, még akár érdekesnek is mondhatnám, de egyáltalán nem az én világom. Úgy látszik, én csak zenészek önéletrajzait, és anglománságommal összefüggő könyveket szeretek olvasni.
Mondjuk, A katedrális Angliában játszódik, csaknem a teljes 1100-as éveket felölelve. Egy (ki hinné?) katedrális építése kapcsán követhetjük a szereplők, családok sorsának alakulását.
A majd' ezer oldalas könyv első kb. tizedében folyton azon járt az agyam, hogy "ez már vajon volt akkoriban? ezt a szót, kifejezést ismerhették 900 éve?", nem kötött le túlzottan a történet tehát.
Később belegondoltam, hogy mennyire kiszolgáltatottak voltak akkoriban az emberek a születésüknek, a termésnek, az időjárásnak, az uralkodójuknak, a hatalmi játszmáknak, vagy éppen (erről nincs szó a regényben) a betegségeknek, sérüléseknek.
A címe lehetne Ármány (és szerelem) is, de gondolom, az már foglalt volt. :) Sok az intrika, mások bábnak használása, trükközés, szövetkezés, gonoszság és önzés benne, de ott van a másik oldal is, a hit, a másikról való gondoskodás, az adott szó, és akár önmagunk feláldozása is.
Hogy (önszántamból) a végére értem, az dicséri valahol, ezt pl. az Egri csillagok nem mondhatja el magáról (talán az volt az utolsó KÖTELEZŐ olvasmány, amit kényszer hatására végig szenvedtem), de például A nyomorultak tartalmasabb és sokkal jobban lekötött, mint ez a könyv. Ha az értékei érdekelnek Titeket, keressetek egy fórumot! Biztosan rengeteg helyen ódákat zengenek róla. Joggal. Mert profi.
De sem Churchill sem egyetlen XX. századi zenész nem szerepel benne. És nem King vagy Rejtő írta. :)
"mindenki tudta, hogy az igazságtalanul szenvedők átka különösen erős, és azt gyanították, hogy valami nincs rendben ezzel az akasztással."
- Vissza kell menned Kingsbridge-be.
Remigius arcát elsápasztotta a harag.
- Azt nem tehetem meg - mondta halkan.
- Miért nem? - kérdezte William, csak hogy gyötörje.
- Tudod te, hogy miért.
- Azt mondaná Fülöp, hogy nem lett volna szabad kislányokat kifaggatni? Azt hiszi talán, hogy elárultad őt, amikor elmondtad nekem, hol a csavargók rejtekhelye? Haragudna rád, amiért te lettél volna a feje annak a templomnak, amely átvette volna a helyét az ő katedrálisának? Hát, azt hiszem, tényleg nem mehetsz vissza.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.