'Dark Night Of My Soul'

Futni jó. Hogy miért, az egy jó kérdés.
Én szeretek gondolkodni futás közben, vagy éppen hogy "kikapcsolni", semmire nem gondolni (Buddhizmus hegyek! :) alatta. Talán ezért, és az állóképesség javítása miatt csinálom. Vagy csak azért, hogy tudjam, rendben van a testem futáshoz szükséges része.
Vagy azért, hogy kitoljam az öregedéssel járó fizikai leépülést? Hogy tudjam, ha erre képes vagyok, akkor talán még holnap sem lesz gond felsétálni egy lépcsősoron?
A sör és a zuhany persze remek utána, és a tudat is, hogy az ember lefutotta a távot...
Rejtély az egész. Hogy valami akkor legyen jó, amikor éppen befejezi az ember. Mert izzadtan visszanyerni a normál ritmusú lélegzést, kihúzni az izmokat, az nagyon jó.
A hosszútávfutást tisztán akaraterő kérdésének tartom. Szeretek egyedül lenni és küzdeni - szerintem ezért kedvelem. Olyan ez, mint a magas hegyekben mászkálás: sokat tanulhat az ember önmagáról, szépen, csendben, egyedül. Idén először futottam, a nem régen átadott rekortánon. Az első kör NAGY élmény! Mintha egy plusz rugalmas réteg kerülne az térd és a talaj közé (és tényleg).
Jó volt.
A szokott 5.600 métert egy szégyenteljes 26 perc 40 másodperccel hoztam, teljesen egyenletes tempóban, semmi sprint vagy gyorsítás.
A főiskolai szintidőnél (a félévi aláírásért) mindössze 1:40-nel jobb idővel, az egyéni rekordom fölött 5 (!!! brrr :( ) perccel.
Remélem, lesz jobb.

A cím telitalálat. A két női főszereplő is remek, Ullmann Mónika főleg, mint írtam.
Kb. ennyi pozitívumot találtam az előadásban, vagy még inkább: a darabban.
Az tény, hogy még a minden kívánságot teljesítő aranyhal sem értheti a nőket (egyszerűbb Hawaii-ig 8 sávos autópályát építenie New Yorkból vagy a kontinenseket megcserélgetnie). Ennek a színdarabnak a történetét legfeljebb a női logikátlansággal (a vak, feltétlen szerelemmel?) lehet magyarázni, ami férfi szemmel nem egy túl élvezhető előadást eredményez.
Érdekes volt a kezdés, miközben a Játék/Szín piciny nézőterét elfoglaltuk, az összes szereplő sétálgatott a (végig) díszlet és kellék nélküli színpadon. Akik - mint én is - "körbe" mentek, átsétáltunk a színpad szélén, gyakorlatilag a szereplők mellett.
Valahogyan nem hozta ki belőlem ez a dráma a művészetre fogékonyt. Egy határozatlan, önző férfi, egy gyáva/szerelmes és egy butácska, a dolgokat nem átlátó, a jövőre nem gondoló, sodródó nő/lány történetének látom, akik vergődnek a saját hálójukban, a sorsukban, amit maguknak szőttek.
Ironikus, és (rám) jellemző, hogy amikor a darab vége előtt nem sokkal üvölt Róza (U. Mónika) egy ajtó előtt/mögött, hogy "VILMA!!!!", szerintem mindenkiben folytatódik a klasszikus, hogy "engedj be!". :))) Nem hiszem, hogy csak én lennék ilyen lökött.

A képek forrása: www.mnsz.hu

Most kell fordítani rajta egyet
Most fogok ordítani helyetted, (b+)
Te mire vitted?
Te rajtam kéred számon, ami neked sem sikerülhet
(b+), (b+), most fogok ordítani egyet

A nevedet (b+), felekezet szintúgy
A hegyedet, a terveidet, a szerepedet,
sőt, még a szeretetet, azt is (b+), felejtsd el!
Most kell rajta fordítani egyet
Nem igaz, hogy nem érzed.

Most van mindörökké, ez most a valóság, (b+)
A helyet, a többieket, azt az időt nem te választod meg
Most kell, hogy létrejöjjön, most kell, hogy létrejöjjön
Valami belőled
Rakd körbe gyertyákkal, meditálj rajta egyet
Számtalanszor számtalan lehetőség van előtted
(b+),(b+), Azt az egyet, ami te vagy, amiben biztos vagy,
Azt kell megkeresned
Rimánkodni, fenyegetni, és b@szogatni és udvarolni neki,
Megszemélyesíteni, méhébe ültetni, levetkőztetni, sz@rrá meditálni
Amíg nem fordul valamerre egyet

Most kell fordítani rajta egyet
Most fogok ordítani helyetted

/Kaukázus: Bazmeg/

(A szövegben a (b+) jelek a címet jelölik.)

Alapból már a címe sem tetszik, de már első hallásra éreztem, hogy "a költő nem öncélúan használja a trágár kifejezéseket" :). De tényleg.
Amikor meséltem Janónak, a fenti dal szerzőjének annak idején, hogy egy nepáli út előtt/miatt mondtam fel, elismeréssel szólt a döntésről.
Nem tehettem meg, hogy most rám is igaz legyen ez a dal, és miattam ordítson, káromkodjon :), hogy/amiért egy lélekromboló és jogtipró helyről nem lépek le.
Janó: az emberek hatnak egymásra. És ha rám hallgatsz, ne legyen több káromkodós dalszöveg. Legfeljebb akkor, ha ennyire jó.

     Péntek este összefutottam J-vel, aki éppen futott. Volna. Egy szerencsétlen kivert kutya ugyanis nem tágított mellőle, Ő pedig félt, hogy a kutya megharapja. Amikor közelebb mentem a jószághoz, hogy engem kövessen a továbbiakban, megijedt, azt hitte, bántani akarom.
Erről eszembe jutott egy The Cure szám.
     Vasárnap (véletlen, de szintén J-vel) láttam az inkább érdekes, mint jó Füst Milán darabot, a Boldogtalanokat. Ullmann Mónika meglehetősen nagyot játszott benne.
     Ma pedig azonnali hatállyal felmondok a munkahelyemen.
Kíváncsi vagyok, melyikről mesélek majd a héten.