'Dark Night Of My Soul'

Ez nem csapat, ez nem játék.

PSV - Manch. United 2-1 (két bekapott fejesgóllal)

Manch. United - Wolfsburbg 2-1 (gyalázatos "játékkal")

Manchester Unomted.

"All I can say is what you already know: some days are treasure. Not many, but I think in almost every life there are a few."

Csak azt tudom mondani, amit már tudnak: néhány nap kincs(et ér). Nem sok, de azt hiszem, majdnem mindenki életében van néhány.

"Let them go, I thought, but I was tired of letting women go. I was tired of just letting things happen to me and then feeling bad about them."

Hadd menjenek, gondoltam, de már belefáradtam, hogy hagyom a nőket elmenni. Belefáradtam, hogy hagyom, hogy történjenek velem a dolgok, és aztán rosszul érzem magam miattuk.

"Let me see you," I whispered, feeling foolish and terrified. Wanting it to happen, hoping it wouldn't.

"Mutasd magad!", suttogtam, hülyének érezve magam és ijedten. Akartam, hogy megtörténjen, és reméltem, hogy nem fog.

He says there's a reason wife and life sound almost the same.

Azt mondja, a feleség és az élet (wife-life) okkal hangzik csaknem ugyanúgy.

/részletek Stephen King Joyland regényéből/

Legendás gitáros kettős!!! Véletlenül találtam ezt a felvételt, és egyből végig kellett néznem, hogy a zenekar itt is leírt bogácsi hakniját kimossa a fejemből. Kb. ebben az időszakban kezdtem Beatrice koncertekre járni. Életre szóló élmény volt!!!!

Mert zenélni lehet ésszel, de ha szívből, ösztönből jön, az az igazi! ("Táncolj, Laci!", "Rendesek vagyunk, ugye, Lajos?", "Ne hülyítsd meg, Laci őket!", "Itt van ez az értelmes férjed., "20 évig gyakorolt, hogy idejöjjön, eljátssza neked, te pedig egy perc alatt meg akarod érteni"  :)))

A Simon tesók, Waszlavik, az égősor... És a feledhetetlen gitáros kettős!!! "Isten áldja az internetet!"

Az "úgy érezte, szabadon él" életérzés...

     A Mester nem a régi. Ez a regény nem hogy nem horror, de kriminek is meglehetősen lightos. (A borító ne vegye kedvét senkinek!)
      A mesélő Devin Jones visszatekint 1973. nyarára, amikor 21 évesként egy szezonon keresztül egy vidámparkban dolgozott. Egy régi King regényben már ez poéngyilkolás lenne, hiszen egyből tudná az olvasó, hogy David túlélte a rá minden bizonnyal váró borzalmakat.
Itt viszont semmilyen borzalom, gonosz erő, túlvilági kapcsolat, jelenés nincs. Na jó, hangyányi akad, de tényleg csak jelzés szinttel az életmű első 20-30 kötetéhez képest.
Emiatt a sorok közé szúrt
dőlt betűs, hátborzongató,
a főhős fejében kavargó gondolatokat leíró sorokat is nélkülöznünk kell. Cselekmény nincs sok - nem árulok el nagy titkot, egy régi sorozatgyilkossággal kerül kapcsolatba a főhős -, bonyodalom, borzongás semmi, izgalom is csak az utolsó harmadra marad.
      Mégis élmény volt olvasni. Hogy miért, azt igazán nem tudom. Talán néhány mondata, egy-egy különösen életszerű jelenete, gondolata miatt, talán azért mert ismét ráhangolódtam King stílusára. Megváltozott, talán a kor hozza, de én sem vagyok már 19, amikor sorban faltam a könyveit.
Eredetiben, angolul olvastam, kevesebb mint egy hét alatt, de gyakorlatilag 3-4 nekifutásra.
Magyarul is Joyland a címe.
      A Mester nem a régi, de még mindig (Ő a) király.
      Azt hiszem, ideje felülvizsgálnom az alap igazságot, mely szerint nem olvasok.