Mint ismert, nagyon szeretem a jól eltalált feldolgozásokat. Itt a hölgy hangja, előadása és a basszusgitár (!!) nagyon el van kapva. Az is, hogy nem sokat változtattak az eredetin. Még az is elmegy, hogy egyik-másik szólót túlimprózza a gitáros.
Csoda ez a dal a maga egyszerűségével, vidám szomorúságával.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.