Nem tudom megmondani miért, de szeretek Nick Hornbyt olvasni.
Nem kirobbanóan vicces, de mégis humoros, nincsenek különösebb történetei a regényeinek, mégis érdekesek - ilyesmik jutnak eszembe róla.
Erről a könyvről is.
A '60-as éveket írjuk. Egy blackpooli lány komikus szeretne lenni, ezért Londonba költözik. Ott első próbálkozására felfigyel rá a TV-s szakma, szerepet kap egy induló vígjátéksorozatban...
A történet a szereplők (színészek, forgatókönyvírók, házastársak, stb.) és a sorozat életéből mutat meg jeleneteket, egészen a jelenig. A súlypont (középpont) ügyesen kerül egyik szereplőről a másikra, éppen akkor, amikor történik valami az életében.
Humoros, a maga finom, brit módján. Olyannyira, hogy magyarul (Vicces lány címmel jelent meg) nem vagyok benne biztos, hogy átjön(ne)-e. (Ezt a Hogyan legyünk jók-kal kapcsolatban tapasztaltak miatt írom. Azt is angolul olvastam először, és nagyon tetszett. Majd évek múltán, tavaly, elolvastam magyarul is, és nem értettem, mi tetszett rajta elsőre. Valószínűleg így járnék ezzel a könyvvel is.)
A benne található néhány kép remekül lefesti a korszellemet, megmutat egy-egy helyszínt, konkurens TV műsort, hírességet. Olyan az egész, mintha egy megtörtént esetet dokumentálna.
Hornby stílusa az, ami nem csak szerethetővé, de remek olvasmánnyá is teszi.
A semmiből becsöppenő "Végül is nagyon gyorsan esett szét az egész" (It all fell apart very quickly in the end) mondatot ki is írtam magamnak, mint 100% Hornbyt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.