Borzalmasan gyenge. Rettenetesen.
Ha ezt a 11 felvételt odaadná egy producernek valaki, hogy "íme, ez lenne a következő lemezünk", az egész mehetne a kukába, a csapat pedig vissza a próbaterembe, dalokat írni.
Persze van egy kivívott rang és - ESETÜNKBEN - egy élethelyzet, amikor nem a logikus út a követendő, hanem az, hogy megjelentetik ezt, így, ahogyan van. Hogy miért, azt értem (az énekesnő a halálán van), de hogy kinek, és milyen céllal...
Szerintem nem kellett volna. Ott volt a The Smashing Pumpkins, akik ajándékként kiszórták a netre a kiadatlan következő lemezt a(z első) feloszlást követően. Szerintem ez a járható út.
      Mert mit is takar ez a 38 perc? Buta, gépi, zömében lehalkulással véget érő, gyenge, szintetikus pop dalokat. Az, hogy mennyire idejétmúlt, fel sem tűnik, mert a bántó ötlettelenség minden biztosítékot lever a hallgatóban.
Van bennük valami, persze. Nem véletlenül lettek világszerte ismertek, kedveltek, de aki ezt a lemezt meghallgatja, semmit (!!) nem érez a kisugárzásukból.
Az It Just Happens egy az egyben Listen To Your Heart (égés), a You Make It Sound So Simple ének előtti egy perece egészen jó és hangulatos (!!!) - jó helyről lopták a gépi alapokat -, de kreatívnak vagy kiemelkedőnek semmiképpen nem nevezném.
A Some Other Summer a maga '80-as évek discojával az első dal, ami akár egy rádióban is elmenne, szigorúan csak néhányszor és csak nyáron.
Az egyetlen szerzemény, amely megüti a mércét a lírai Why Don't You Bring Me Flowers?. Nem mondom, hogy nem írtak még jobbat, de benne van az ÉRZÉS, a szépség. Kifejezetten jó dal.
Kb. ennyi említésre méltó. A többit inkább nem részletezem.
      Amikor először hallgattam, nem tudtam a hölgy állapotáról, betegségéről, így csak arra hagyatkozhattam, ami a hangfalakból rám támadt. Abban pedig nincs egy igazi hangszer, egy őszinte, eredeti dallam.
Legfeljebb olvasáshoz, mosogatáshoz, háttérbe ajánlom. Oda pedig minek?

Roxette - Good Karma (2016.)

3/10 pont