Döbbenek. Pedig nem kellene, hiszen a jelenségről születésem óta tudok. Mégis, talán most először szembesültem vele kézzelfoghatóan, nem csak úgy, általánosságban.
A tegnapi dalt hallottam a lemezen, és nagyon megtetszett a szomorkás hangulata, azért mutattam meg. Aztán látom, hogy volt egy eredeti, teljesen más szövegű változata is. Aki élt akkoriban és tudja, hogyan mentek a dolgok, az nem lepődik meg, hogy miért más a szöveg a lemezen. A "Szavakat kiáltok, amiket kívántok"-ra cserélés egyszerre piszok cinikus, pimasz és beletörődő, de provokatív is. Csodálom, hogy a tegezést engedték az elvtársak:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.