HTML

'Dark Night Of My Soul'

Gondolatok. Sajátjaim és melyek Benned ébrednek. Thoughts. The ones in me and the ones generated in you.

Friss topikok

  • tizenkéthúr: Kedvenc idéztem a témában (nem szó szerint, és nem tudom kitől, de elhangzott): Kemény munkával si... (2024.09.12. 09:04) Csak a szöveg
  • stx: Megöregedtek a fiúk... A '80-as, '90-es évekbeli lelkesedés elmúlt. Az új albumon is elvétve talál... (2024.08.26. 19:35) Anagramma
  • tizenkéthúr: Csoda, hogy egy ilyen "bók" után nem zavartál el. :D Nekem is volt egyszer (max. kétszer) fekete h... (2024.08.07. 20:22) Norah Jones
  • tizenkéthúr: Stockholm. (2024.07.02. 17:34) Idei nyaralásunkról...
  • tizenkéthúr: Valami agyament új szabályozás miatt egy ideje már hivatalosan így kell írni (a Szépnevűtől tudom). (2024.06.25. 12:02) Született doktor?

2017.05.23. 08:06 Krap

Lemezkritika (51.) - a nu is lehetne régi

     Azonnal, az első másodpercekben beindul az ugrálás, aztán rendesen elvonják az értelmet, de már ugyanezen dal (Insane) refrénje jelzi, hogy nem egy fáradt vagy kísérletező anyagot hallgatunk. És ez így megy tovább egy ütős félórán keresztül. Kevesebb borulattal, nagyon erős refrénekkel.
     Alapból nem az én zenémet játssza a zenekar, készítettek is már számomra hallgathatatlan albumot is, de tény, hogy nagyon eredeti(ek), amit kitaláltak annak idején. A hangzás, a hangolás, az énekes, a borítók, a dalszerkezetek, azonnal felismerhetővé teszik őket.
A dobosuk tud ezt-azt, de most önmagához képest csak közepest üt (azért érdemes figyelni!), a dallamérzékük viszont csúcsközelben van, főleg az anyag első felében. Ehhez jön még a kiforrottság és a frissesség, plusz a tökéletes hangzás, és már lehet is konstatálni, hogy ez bizony egy egyéni zenekar remek albuma. Az életműbe nem tudom elhelyezni (az biztos, hogy az elektronikus elhajláshoz semmi köze), és azt sem tudom megmondani, hogy önismétlő-e, de az tény, hogy a "derült égből" jött - hozzám vágtak egy tavalyi Metal Hammert, abban olvastam egy interjút velük - és hogy mindenkinek tudom ajánlani. Mazsoláknak, a bandát nem ismerőknek, a tőlük esetleg eddig ódzkodóknak (az a szó!) is.
     A Take Me, illetve a záró Calling Me Too Soon előtti pár történés nem ültetett meg, ezért nem magasabb a pontszám. Rutint vagy pénzszagot viszont nem érzek rajta. Nagy szó.

Korn: The Serenity Of Suffering (2016.)

Itt a teljes mű:

 8,4/10 pont

Szólj hozzá!

Címkék: nu metal lemezismertető


A bejegyzés trackback címe:

https://krap.blog.hu/api/trackback/id/tr7912530015

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása