'Dark Night Of My Soul'

"Ha a lélek egyszer tág térbe szabadul, soha nem tér vissza eredeti, szűk lakába."

Minél                          a
demokrácia
annál                           a
cenzúra.
     /"Dembinszky úr első törvénye"/

Megpróbáltam. Komolyan.
Meghallgattam. Talán kétszer is. Jegyzeteltem. Aztán több mint egy hónapig pihentettem, majd ismét elővettem, de a második szám (sokak szerint a lemez legjobbja, az Atlas, Rise!) közepén "kivágtam" a lejátszóból az egészet, mondván: az élet túl rövid ahhoz, hogy egy rettenetesen korlátolt banda görcsös erőlködését hallgassam.
Így aki esetleg a félig megígért lemezismertetőmre volt kíváncsi, az kénytelen ennyivel beérni.
Az album első lemez(én)e(k első négy dala) majdnem hallgatható, a Moth Into The Flame egy (a Metallica szintjén) erős dal, a második lemez azonban minden kritikán aluli. Kirk "szólói" pedig... Áh, hagyjuk!

Metallica: Hardwired... to Self-Destruct (2016.)

4/10 pont

Segítség annak, aki (zenét szeretne hallgatni! vagy) nem ért velem egyet: közvetlenül az Atlas... szólója után a tavalyi In Flamest (Battles) kezdtem hallgatni és a Drained, The End, The Truth hármas rögtön körökkel veri a Metallica vergődését. Pedig az In Flames is messze került mára a fénykorától. És akkor az új Kreator albumról még nem is szóltam, amely osztályokkal a Metallica felett játszik, ALKOT.

    Bár gyakorlatilag folyamatosan olvasok Clarksont, itt nem írok minden könyvéről külön, ugyanis azok többsége újságban publikált írásainak gyűjteménye, és nagy részük hasonlít egymásra. Éppen ezt szeretem bennük. Maró, "politikailag" távoltól sem "korrekt", tipikusan brit humorral és stílusban szól be bennük mindenre és mindenkinek, ami nem tetszik Neki. Az esetek 95%-ában egy-egy autóról írott kritika formájában, apropóján teszi ezt.
(Az archívumban megtaláljátok, mit írtam két könyvéről és idézeteket is.)
     A címe (Tudom, hogy van lelketek) és a szokásos állatos borító alapján az sejthető, hogy ez a mű is illik a sorba, az alcím (Gépek, amelyekben ott van az a valami) már utal rá, hogy most (2005-ös a keltezés) új témát választott a szerző. És nem csak a téma, de Clarkson stílusa (!), hozzáállása is más az íráshoz. Végigmeséli, érdekes adatokkal, történelmi tényekkel tölti meg a lapokat. És, mint kiderül, remek mesélő. Legyen szó német léghajóról, francia/brit utasszállótóról (naná, hogy a Concorde), japán hadihajóról, gőzmozdonyról, gátról, repülőgép anyahajóról, vadászgépről (modernről vagy világháborúsról), gőzhajóról vagy éppen a Millenium Falconról (csak ez utóbbi a kitalált, a többi egy konkrét tárgy a történelemben), Clarkson olvasmányosan, érdekfeszítően leírja, hogy miért tartja az adott járművet, építményt a technika csodájának, valaminek, aminek tárgy létére lelke kell, hogy legyen.
A japán utam kapcsán írtam az élményről, amikor rövid ideig nagy sebességgel a kompunk felé tartott egy tengeralattjáró a felszínen. Clarkson is átélt ilyesmit, és ő sem igazán tudta szavakba önteni ('And then the next a huge black shape, the most menacing thing I've ever seen was just...there.' - És aztán hirtelen egy nagy fekete alak, a legfenyegetőbb dolog, amit valaha láttam egyszer csak...ott volt.").
     Nagyon jó könyv, mindenkinek tudom ajánlani, aki a történelem és/vagy a lenyűgöző technikai alkotások iránt érdeklődik. A motorcsónaktól az űrsiklóig valamennyi írás tárgyáról kép is található a kötetben.
Angolul olvastam. Nem tudom, magyarul megjelent-e (valaha valami Clarksontól).

Keresnem kellett, hogy találjak olyan "tipikus Clarkson" szakaszt, ami más írásaiban hemzseg:

'Happily, however, a nuclear submarine has only fired its torpedoes in anger once. Needless to say, it was one of ours, after the Argies invaded Mrs Thatcher.
When the Argentine light-cruiser Belgrano was hit by two torpedoes from the snout of Conqueror, a British hunter-killer, the enemy escort ships immediately gave chase. They were out of ideas after just five miles. The Royal Navy vessel had approached unseen, fired unseen and simply disappeared.'

Mindazonáltal szerencsére atommeghajtású tengeralattjáró mindössze egyszer tüzelt torpedókkal éles helyzetben. Felesleges említenem, hogy a mieink közül az egyik, miután az argik megszállták Mrs. Thatchert.
Mikor az argentin Belgrado könnyűcirkálót megcsapta a brit Conqeror két torpedója, az ellenség kísérőhajói azonnal üldözésbe kezdtek. Alig öt mérföld múlva kifogytak az ötletekből. A Királyi Flotta járműve láthatatlanul közeledett, láthatatlan volt, mikor tüzelt, majd egyszerűen eltűnt.