Nem engedem, hogy a Youtube ajánlgasson zenéket, jobban tudja, mint én, hogy mit szeretnék hallgatni. Zavar, hogy figyelnek, szűrnek, kategorizálnak, nyilvántartanak. Aztán ma ráböktem erre az albumra, melyet az újabban olykor hallgatott post-rock csapatok nyomán dobott fel. És nagyon bejött. Szeretem az ilyen, a hangulattal, nem pedig külön az összetevőkkel ható zenéket. (25 percig nem is figyeltem, hogy mit üt a dobos.) Kevés igazán jó ilyen album van, de ez minimum 8,5/10 pont. Inkább több. Írom ezt az első hallgatás felénél. Az is eszembe jutott, hogy városkámból a Ritmiklift legalább ennyire jó zenét csinált, csinálna, csinálhatna, ha nem hagyták volna abba.
És annak is örülök, de nagyon, hogy újabban van időm ilyen zenék befogadására.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.