Hallgatom a tavalyi (sorrendben negyedik) Intim Torna Illegál albumot, és az jutott az eszembe, hogy az önazonosság jó dolog, hogy nem biztos, hogy feltétlenül alakulni, változni, "fejlődni" kell egy zenekarnak. Ha valamit jól csinálnak, akkor az (pl. az ITI esetén) negyedszerre is ugyanolyan jó, mint először. Ha elkerülik az unalmassá válás csapdáját.
Ott a másik "véglet", a The Smashing Pumpkins, akik zenéje sokat változott, az elmúlt évtizedben nem is jó irányban. A "friss" lemezük viszont visszatérés a régi szép időkhöz. Egy ilyen album megítélését (az ITI-ét is) csak az határozza meg, hogy alapból mennyire tetszik a zenekar a hallgatónak. Ennek függvényében beszélhetünk önismétlésről, kreativitás elvesztéséről, sikerhajhászásról, vagy egyszerűen mondhatjuk azt, hogy KÖSZÖNÖM a jó zenét. (És a jó klipet.)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.