Remek könyv. Pedig semmi különös nincs benne. Volt egy nem gyengén balul elsült expedíció, mely után kb. 40 évvel (1959. a megjelenés éve) a szerző leült beszélgetni a még élő résztvevőkkel, elkérte a naplóikat és összerendezte a történetet egy kötetté. Ennyi.
Olvasmányos, de nagyon. Nem szeretném a megtörtént sztorit lelőni, így csak annyit írok, hogy 1914- ben elindult Angliából egy hajó azzal a céllal, hogy elsőként a történelemben keresztülgyalogoljanak az Antarktiszon. Már az indulás sem volt egyszerű. Közvetlenül azt megelőzően Nagy-Britannia hadat üzent Németországnak. Így a kapitány táviratot küldött a tengerészetügyi miniszternek (bizonyos Winston Churchill), hogy felfedezzen, vagy harcoljon.
Az expedíció a Déli-sarkra nem jutott el. A hajó a jég fogságába került és egy teljes telet (fél évet (!), sötétben, hidegben) mozdulatlanságban töltöttek. Már ez embert próbáló volt, de a helyzet innen kezdve egyre rosszabb és rosszabb lett. Mintha csak a sors akarta volna bizonyítani, hogy mennyire hihetetlen helyzeteket képes az ember túlélni, ha összefog, gondolkodik, nem veszti el a sorsának jóra fordulásába vetett hitét.
Ha úgy vesszük, kalandregény, más szempontból ismeretterjesztő, sokak szerint pedig az egész leginkább a kapitányról, vezetési módszeréről, rátermettségéről szól. Napjainkban olvasva még élvezetesebb, hiszen a koordinátákat beütve műholdas térképek segítségével könnyűszerrel követhetjük a szereplők aktuális helyzetét, láthatjuk, mennyire vannak éppen a kiindulási helytől vagy éppen a céltól. Nekik akkor csak órájuk, iránytűjük, térképük, vonalzójuk és szextánsuk volt.
Döbbenetes dolgokat éltek át. Csak önmagukra, az ismereteikre, ötleteikre, sorsdöntő döntéseikre hagyatkozhattak.
Hibátlan könyv egyszerű emberekből lett hősökről.
„A hajóács vérbeli mesterember volt. Soha senki nem látott vonalzót a kezében; egyszerűen jól megnézte a készítendő munkadarabot, aztán nekilátott lefűrészelni a szükséges elemeket, amelyek végül tökéletesen összeillettek.”
„Shackleton tudta, ha széthúzás támad, pontosan az a mákszemnyi többletenergia fog hiányozni, ami válsághelyzetben élet és halál között dönthet, így bármire hajlandó volt, csak hogy fenntartsa a társaság egységét és irányíthatóságát.”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.