HTML

'Dark Night Of My Soul'

Gondolatok. Sajátjaim és melyek Benned ébrednek. Thoughts. The ones in me and the ones generated in you.

Friss topikok

2019.04.05. 08:09 Krap

Formatervezés

Ha érdekelnének a drónok, kezdhetnék gyűjteni.

tiedrone.jpg

Szólj hozzá!


2019.04.04. 08:01 Krap

Lemezkritika (56.) – egy legenda feléled

Dinamit: Játszd, ahogy akarod (2010.)

     Lemaradtam. Ez egy 2010-es album, a harmadik a zenekartól, 1981. után az első.
Az alap felállásból ketten hiányoznak: Vikidál és Németh Alajos. Az énekest helyettesítő Kálmán György hangszíne, hangfekvése hasonló Vikidáléhoz, de nem utánozza elődjét – jó választás. Csakúgy, mint a Lojzi helyén basszusgitározó Zselencz Zsöci (EDDA, Beatrice, stb.).
Azt nem tudom, a 2015-ben elhunyt Lugosi László miért nem vett részt a lemez elkészítésében.
      A megszólalás egyszerre régimódi és modern. Tisztább, „Hi-Fibb”, mint korábban, de nem steril vagy túlcicomázott (sőt!), a „hőskori” egyenesség, direktség is megvan benne. „Laci bácsit” nem pótolták, így Szűcs Antal Gábor az egyetlen gitáros a felvételen. Ennek megfelelő a hangkép. A gitár sávjainak, szólamainak többszörözése helyett a felállásból adódó egy gitár+billentyű szellős páros szabja meg a hangzást és a zenei irányvonalat is.
Több a lendületes dal, mint a ’80-as években, de akadnak hard rockosabb, bluesosabb tételek és egy balladisztikus is. A gyorsabbak (Mire jó, címadó, Megszökök, Miért hiszed azt) egyértelműen jók, húzzák az albumot, de az „öreg rocker” kedvenc címre is pályázó középtempósakat sem kellemetlen hallgatni. Ha rövid szeretnék lenni, úgy fogalmaznék, hogy Szűcs Antal Gábor nem tud hibázni. Remek formában, profin, hallható zenei alázattal penget az összes dalban. Nincs hiányérzetem, de NAGYON szívesen meghallgattam volna, hogy Lugosi L. mit tett volna hozzá ehhez a tíz szerzeményhez.
      Az első két lemez megvan „bakeliten”, ha a közeljövőben ismét meghallgatom őket, írok róluk. Bár maguk a dalok nagy hatást nem tettek rám a néhány hónappal ezelőtti újrahallgatásukkor.
Ez a 38 perc teljességgel vállalható.

dinamit2010front1.jpg

 

 

Ide kattintva a teljes album meghallgatható.

 

 

6.8/10 pont

Szólj hozzá!


2019.04.03. 08:02 Krap

:)

southpark-wallpaper.jpg

Szólj hozzá!


2019.04.02. 08:02 Krap

In Flames

VÉGRE!! Ismét egy tökéletes(-közeli) In Flames album. Elsőre legalábbis nagyon beütött. Élen ezzel a (rendkívül kommersz) dallal:

Szólj hozzá!


2019.04.01. 08:08 Krap

Lemezkritika (55.) – derült égből napsütés

     Na, EZ az album meglepett. Elemeztem itt a zenekar összes stúdiólemezét, a többségét leszóltam, erre most új, általam nem ismert arcukat mutatják ezen a két LP-s, 70 perces, csak erősen limitált példányszámban, karitatív céllal kiadott koncertfelvételen.
      Minden előítéletemet, még a dalok eredeti verzióját is elfelejtettem hallgatásakor. Ezt segítette a tény, hogy az 1-2 balladát leszámítva gyakorlatilag teljesen átírták az elhangzó nótákat. Annyira, hogy már a nyitó Disposable Heroes-t - nem is beszélve az Enter Sandmanről -is csak a szövegéről ismertem meg. Néhány másik dalt még arról sem, lévén feldolgozások.
Teljesen akusztikus az anyag.
A hangzása tökéletes és hibátlan! Élmény hallgatni. Lágy (szépek, teltek, kerekek a mélyek), arányos és – ez a legnagyobb szó – nem „egyen unplugged”, hanem élő, lüktető és valahogy egyéni. Simán elhiszem, hogy a négy ember így szólt azon a tavaly novemberi szombat estén.
James hangja sokkal (de sokkal) jobb, sokoldalúbb, viszont ugyanolyan természetes, mint a lemezeken, hagyományos koncerteken. A konferálásai is jók – profik, de nem erőltetettek. Olykor Lars is beleszól, de sem ez nem idegesítő, sem az, hogy gyakorlatilag az összes dal az ő – olykor hosszabb – beszámolásával indul.
Jól összegyakorolt, nem spontán zene ez, viszont mégis olyan, mintha csak úgy összeült volna öt ember (és néhány plusz zenész néhány dalban), és muzsikálna egyet a tábortűz mellett. Valahol délen, a kopár préri közepén. Árad ugyanis a country, a lassulás, a western (olykor a stoner elszállás) a hangfalakból. Plusz a lazaság, az érettség, az életigenlés. Olyan, mintha a rettenetes Load/Reload albumoknak mostanra találták volna meg a megfelelő köntöst, hangszerelést. Ha ezt a dupla akusztikus albumot adták volna ki az említett kettős helyett annak idején, sokkal kevesebb köpködést kaptak volna. Tőlem biztosan. :)
      A netnek hála nem annyira nehéz beszerezni. Mindenképpen ajánlom, mert egy jó kis zenélgetés, igazán kellemes hallgatnivaló. Semmi köze a zenekar nevéhez, eddigi munkásságához, a rockhoz vagy a metalhoz. Igényes, hiteles, hangulatos. Kellemes hallgatnivaló. Kikapcsol.

Metallica - Helping Hands…Live & Acoustic At The Masonic (2019.)

metallica-helpingfrontsmall.jpg
 

 

 

 

 

 

 

 

9/10 pont

Szólj hozzá!

Címkék: acoustic lemezismertető Metallica


süti beállítások módosítása