Ahogy' sorban jöttek a '80-as, '90-es években a (The) Ramones és a Motörhead albumok, egyszer-kétszer megfüleltem őket, de semmi különöset nem találtam bennük, így mentek is a felejtőbe. Sokkal keményebb, technikásabb, vagy éppen hogy sokkal lágyabb, lélekre hatóbb zenéket kedveltem, hallgattam rendszeresen akkoriban. Később a friss dolgokra nyitottam inkább, próbáltam naprakész lenni a dömpingben.
Aztán éppen az imént azon kaptam magam, hogy - "na, ehhez a munkához Ramones kell" - rendszeresen vendége a lejátszónak az említett két banda. Pedig tényleg nincs semmi különös a zenéjükben. Csak a kitartás, önazonosság, sallangmentesség, hitelesség. Hogy hány mai bandáról, azok zenéjéről mondhatóak el hasonló dolgog? Hát... Izé.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.