Mert nem csak egy album lehet maximum pontos, hanem akár egy dal is. Ez például nálam egyértelműen az. Gyakorlatilag minden tetszik benne (a dob "csak" 90%-os. A cinek remekek, de nem sok érdekeset üt. És a hangzása nem tökéletes.) - a hangulata, a fura hangszerek, a sok-sok réteg, az ismétlések, dallamok egymásra/egymás mellé pakolászása és hát persze leginkább az építkezés utáni beindulás. Onnan valami frenetikus. Egyszerre mozdítja meg az embert és hat az agyra. Éjjel ismét belefutottam. Kb. 20 év után. Kihoztak egy dupla válogatást hanglemezen (!!) a napokban. Az már a Bandcamp-en lévő digitális változatból is süt, hogy szól, de nagyon. (masfel.bandcamp.com)
Visszagondolva azt mondom, szerencse, hogy egy olyan korban voltam fiatal, amikor még jobbnál jobb magyar zenekarok (is) alkottak nagyokat. Erre is megmozdultam jópárszor élőben is. Még csocsóztunk is a tagokkal. (Chaos, relmélem, jól vagy!)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.