Ez egy ízig-vérig Deftones album. Mint ilyen, nem adja meg könnyen magát, nem az azonnal befogadható kategória. Minden stílus- és védjegyük megvan benne, feszes, kemény, súlyos, mély (a szó több értelmében), csak éppen hiányzik belőle minden más. Leginkább a lényeg, ami több albumukban is megfogott: a tartalom, a fogós, vagy éppen „talpad alól a lebegést kirántó” (képzavar?) dallamok. Becsületes, derék, csont profi munka, jó sorlemez, de számomra nagyon üres. Nem kellemes hallgatnivaló, nem okoz örömöt.
A záró hármas vállalható: a Radiant City egy kellemes kivétel a fentiek alól, ott van benne a plusz; a Headless és a címadó is illenek az életműbe. Rajtuk kívül nagyon halvány reménysugár van az Error-ban, de kb. ennyi.
Így éreztem első hallgatásra. Másodszorra javult a kép. Annyiban mindenképpen, hogy leírjam: ez egy remek lemez, de nem az én zeném. Ha még többször meghallgatnám, valószinűleg egyre inkább tetszene, de nem fogom.
Ilyen is van.
Deftones: Ohms (2020.)
Radiant City: https://www.youtube.com/watch?v=Yoy0f-vRrsw
5,6/10 pont
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.