"Ezer éve" nem hallgattam. A válogatott meccse alatt betettem az egyik CD-jét. Döbbentem. És örültem, hogy egész sok albuma megvan (a többit beszerzem hamarosan). Ismét gyakori vendég lesz a lejátszómban. Olvastam Róla kicsit - az angol Wikipédián DÖBBENETES (szóismétlés) dolgok vannak róla. A magyaron "csak" 'Ötéves korában felvételt nyert a Baltimore-i Peabody Konzervatóriumba, ahol 11 éves koráig tanult.', de az angol alapján "bátya és nővére zongora leckéket vett, de neki nem volt szüksége rá. Onnan kezdve, hogy elérte a zongorát, önmagától tanult meg játszani, kétéves korában le tudott játszani olyan zenedarabokat, melyeket csupán egyszer hallott, háromévesen saját dalokat írt". Fénynek látja a hangokat, erre hároméves korában, egy Bartók darabot hallgatva jött rá. Az említett konzervatórium valaha volt legfiatalabb tanulója.
Tori Amos. Fura, nagyon egyedi, nagyon jó zenét szerez/játszik. És akkor a hangjáról még egy szót sem szóltam. Engem talán ezzel a dallal rántott be a munkásságába annak idején:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.