A héten hallgattam néhány friss albumot. Adele-tól a 30 (most akkor mégis csak lett életkoros cím!? Ejnye.) alapjában jó, de nem tetszik annyira, mint a 21 vagy a 25, és nincs rajta annyi megjegyezhető dal(lam) (sem), mint a 19-en; az ABBA Voyager-éről legyen elég annyi, hogy 3/10 pont; Lana Del Rey idei második (!) albuma, a Blue Banisters nem sok újat hoz, de az előző (szintén idei) albuma (Chemtrails Over the Country Club) visszatette nálam a hölgyet a "hallgatható" polcra, és a Blue Banisters is megtartja ott. Egyébként munkához nyomom időrendben az Aerosmith életművet is. Az első négyen vagyok túl. Meglepően jók, nyersek. Ami miatt írok, az az új Cynic album, az Ascension Codes, amit a megjelenés előtti napon feltett a kiadó a Youtube-ra, és nagyon tetszik. Helyenként nagyon SZÉPEKET zenélnek rajta. Persze, úgy könnyebb, ha (ennyire) tud az ember. Íme:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.