Gondolatok. Sajátjaim és melyek Benned ébrednek.
Thoughts. The ones in me and the ones generated in you.
Keresés
Friss topikok
tizenkéthúr:
Nekem nagy élmény volt ez a beszélgetés, ajánlom mindenkinek!
(Kis túlzással mondhatom, hogy megvá... (2025.07.04. 12:31)The Beatles albumok (6.) - fehér, első rész
tizenkéthúr:
Real Margit :)))
A néző(tér)i részvétel is tetszik. (2025.04.22. 20:17)Emlékszünk
tizenkéthúr:
Óriási!!
Én azt hittem, hogy ilyen szövegeket (mint például az első), csak egyszer lehet elsütni,... (2025.03.24. 13:55)Majdnem
tizenkéthúr:
Az előző hozzászólásom eredetileg egy sírva nevető smiley volt, nem tudom miért vonta kérdőre.
(Sz... (2024.12.13. 14:32)"Rohantam Neotont venni"
Elkészítette első albumát a csajszi, aki döbbenetesen jól készített és játszott metal átiratokat zongorán. Ha más nem, a Tornado Of Souls szerepelt itt Tőle. A bandcamp-en meghallgatható, megvásárolható a teljes mű. https://vkgoeswild.bandcamp.com/releases
Az egész elvont, fura, de nagyon jó! Ez talán a legközérthetőbb dala:
Megvannak az erényei az amerikai tini-rocknak is. Egyszerű, mint a szög, keménykedő, de mégis fogyasztható, mainstream, rádióbarát (már, ahol nem szemét szól a rádiókból, mint nálunk), ha jól játsszák, remek hangulatot, partyzhatnékot csinál, feldobja az embert és végül is ízig-vérig élő zene. A Green Day és a The Offspring pedig óriási világslágereket is írt. Hosszú távon, azaz egyetlen album egyszeri végighallgatásánál tovább viszont soha nem bírtam ilyen zenét hallgatni. Szerintem ez a jövőben sem fog változni. Az album azt a kérdést is felveti, hogy hogyan tud egy ilyen banda öregedni. Egy dolog ugyanis 20 évesen ezt a zenét tolni, egy másik pedig 55 környékén. Csapdának érzem a stílust, ugyanis "művészkedésnek" nem hagy teret, ugyanazt tolni nyugdíjig pedig... Jelen ismertetőm alanya kicsiben, 33 percben bemutatja a stílus minden előnyét és buktatóját. A játékidő első fele, a nyitó öt dal hibátlan, élvezhető. Utána jön egy kis hullámvölgy, amely a komolyzenei dallam elővételénél ér a legmélyebb pontjára az In The Hall Of The Mountain King képében. Ezt követően már gyengébbnek érzem a szerzeményeket, egyszerű stílusgyakorlatnak. Hiába a frissesség, az egészen jó zongorás ballada, a második 15 perc már csak átlagos. Lepontozni mégsem tudom őket, mert önazonosak, hitelesek. És mert az első öt dal rendesen feldobta a bezártságba, hírekbe lassacskán belecsavarodó hangulatomat.