'Dark Night Of My Soul'

Heti MAHASZ lista első hely. Az új lemezen végre megdörren, nem akusztikus verzióban van rajta.

Egy cím nélküli albumról, élőben megdörrentve. Az a szóló! Nem arról szól, hogy mit tud a gitáros, hanem a dal hangulatáról. Mondjuk, (régen) a balkezes tag szinte végig dallamokat (ha úgy teteszik: szólót) játszik/játszott a dalok alatt.

/Paradise Lost: Grey - live, The Anatomy Of Melancholy/

Soha nem értettem, miért tesz egy zenekar olyat, hogy nem ad címet/nevet az adott lemezének. Első albumnál – főleg régen – simán elment, hogy az első nagylemezre ráírom, hogy „Iron Maiden”, plusz egy szörny feje, aztán csókolom, ismerkedjen vele, akit érdekel, vagy úgy nevezgetem el a sorlemezeket, hogy Led Zeppelin, II., III. stb.*, de amikor valaki az életmű közepén hoz ki egy albumot, amelyen csak a zenekar neve szerepel…?
Nálam ez inkább az ötlettelenség jele, mint a többször hangoztatott „ez az album a zenekar esszenciája, ez definiálja a zenét, amit játszunk”, vagy éppen "olyan változás volt a zenekarban, amely új alapokra helyzte azt" és társai féle hülyeség. Aztán a hétvégén egy ilyen albumot hallgattam olvasáshoz, amely esetében 100%-ban fedte a valóságot, hogy „ha egyetlen albumot hallgatsz meg a zenekartól, akkor ez legyen az”. Más ilyet nem hallottam még a cím nélküliek közül – mármint olyat, hogy értelme legyen a no-name-ségnek. Viszont kedvet kaptam, hogy meghallgassak pár ilyen albumot (és szétcincáljam őket : ). Ajánlhattok is párat, mert én max. 3-4-et tudok fejből. (Ex-gitár-edzőm?)

*Ilyenben a csúcs a már itt is tárgyalt Led Zeppelin IV. amelyen még a zenekar neve sincs feltüntetve – ezt viszont jó ötletnek tartom.

     Lisey története valójában elhunyt író férjének a története, ugyanis utóbbi hátrahagyott dolgain, a felidézett emlékeken keresztül az ő életét ismerheti meg az olvasó.
      Van benne két NAGYON kinges mondat, talán a legkingesebbek, melyeket eddig olvastam ("A csákány még mindig a fejében állt.", "Az árnyéka várt egy pillanatot, aztán követte."), ennek ellenére nem sok rokonságot mutat a szerzőnek hírnevet szerző korai, rendesen bekaki műveivel. Van benne nem evilági szál, de ezzel együtt is inkább két ember kapcsolatának, az elengedésnek a regénye.
      Jó kis olvasmány, erős hetes a tizes skálán. Összességében tetszett.