1-2 év után friss füllel hallgattam őket ismét, és azt mondom, hogy nem csak az idő és az "énekes" halála szépíti meg, hanem bármilyen "pirmitív"(nek tűnő) zene is, a The Prodigy sokkal jobb, mint a rengeteg szemét, ami a rádiókból ömlik brutális ismétlési rátával.
/The Prodigy: Invisible Sun/
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.