'Dark Night Of My Soul'

     Szkorik ukrán zeneszerző, nyilván így – és az ütős szólamvezető kérésére : ), hiszen semmi teendője nem volt benne – került a műsorba a Melódia című tétele. Vagy nem. Kellemes, jó kezdése volt a hangversenynek.
      A Peer Gynt egy remekmű, nem véletlenül és messze nem érdemtelenül. Egyszerre populáris, könnyen befogadható, csodaszép, tartalmas, igényes és jó is. Szeretem, sokszor hallottam már, bár gyanús, hogy az eredetit, a teljes művet még részleteiben sem hallottam végig. Örülök, hogy éppen ez volt műsoron a lustaságom és a járvány miatti hosszú kihagyásom utáni első megjelenésemkor. Jut eszembe: sok az új arc a kedvenc szimpatikusaim soraiban, de gondolom, ez természetes egy ekkora létszámú zenekar esetében, ha nem látom őket néhány évig.
      Az est karmestere Cser Ádám, a helyi Nemzeti Színház zeneigazgatója volt. Az ő VI. szimfóniájának az ősbemutatója tette ki az est második részét.
Az ígéretes megoldásokkal indító első tételnek a szerző az Este címet adta, azonban az indítás után egyre inkább a hallgató idegeit tépő zenére én találóbbnak találnám a „Veszett bagoly csapat esete a sűrű rekettyéssel, fényes nappal” elnevezést. Embert próbáló hangnem- és ütembeli kísérletek szenvedő alanya voltam sok percen át. Nem hallgathatatlan, de az élvezeteshez nagyon ritkán közelített. (Nem csak) ehhez képest a második tétel (Éjféli imádság) már teljesen rendben volt, sokkal több dallamot, harmóniát, megjegyezhető részt tartalmaz a hozzám hasonló laikus számára (is).
A záró tétel (Éjfél) hallgatóbarátság tekintetében az első kettő keverékét adja, végletek nélkül, viszont picit eltúlzott hosszban.
Az ütős hangszer vonóval történő megszólaltatása egyedi és jó ötlet volt, és úgy általánosságban is azt tudom mondani, hogy a kreativitás nem baj, soha rosszabb kortárs művet!
      És ha már itt tartunk: egy világjárványt és az édesapa elvesztését talán egyszerűbb, hatásosabb és szórakoztatóbb extrém metalban vagy punkban feldolgoznia, kiadnia magából az embernek. Pláne, ha ért is a zenéhez. Mert „a döbbenet, a küzdelem és a kín” kifejezésére egy szimfonikus zenekarnál sokkal jobb formákat is kitalált már a zeneirodalom. : ) Persze, kívánom, hogy ne éljen át többé hasonló helyzeteket a szerző.