'Dark Night Of My Soul'

A hangverseny után egy nappal nem egyszerű írni az elhangzottakról, de lássuk, mi maradt meg!
Bartók Béla: Divertimento: Bartóknak van egy stílusa, ezt nem lehet vitatni. Ez még akkor is igaz, ha én úgy keverem Kodállyal, ahogyan van. Sajnos. Ez az én hibám. A Divertimentónak ha csak a harmadik tételét írta volna meg, azt mondanám, hogy egy jó kis darab kísérletező jegyekkel. A második tételre a kísérletezés hatványozottan igaz - már-már avantgarde, hallgatót próbálóan borult hangözön, de például a szél eljátszása kifejezetten élethűre sikerült. A nyitó tétel nálam A Tenkes kapitánya, Tüskevár zenei világa. Bartókhoz képest
Richard Strauss II. kürtversenye (szólista: Zempléni Szabolcs) maga a rendezettség, egy dallam- és érzelemhömpöly. Kellemes darab, nagyon tetszett. Szabolcs hibátlanul, kellő átéléssel, kotta nélkül adta elő.
Johannes Brahms: II. (D-dúr) szimfónia: lehet, hogy én fáradtam el, de nem igazán állt össze egésszé, szimfóniává nálam ez szerzemény. A nyitó tételben van egy remek, vissza-visszatérő téma, talán az este legjobbja, a tőbbi tétel viszont csak "volt", ment, mendegélt, de nem sok kapaszkodót találtam benne. Rossznak nem rossz (sőt, egyértelműen jó), de a szimfónia mániám nem talált hatalmas barátra benne. Az is lehet, hogy szimplán csak túl hosszú.
Összességében kellemes, változatos este volt.
Haruka Nagao vendég koncertmesterként, Dubóczky Gergely pedig mint vendég karmester színesítette kedvenc szimpatikusaim játékát.

     Szkorik ukrán zeneszerző, nyilván így – és az ütős szólamvezető kérésére : ), hiszen semmi teendője nem volt benne – került a műsorba a Melódia című tétele. Vagy nem. Kellemes, jó kezdése volt a hangversenynek.
      A Peer Gynt egy remekmű, nem véletlenül és messze nem érdemtelenül. Egyszerre populáris, könnyen befogadható, csodaszép, tartalmas, igényes és jó is. Szeretem, sokszor hallottam már, bár gyanús, hogy az eredetit, a teljes művet még részleteiben sem hallottam végig. Örülök, hogy éppen ez volt műsoron a lustaságom és a járvány miatti hosszú kihagyásom utáni első megjelenésemkor. Jut eszembe: sok az új arc a kedvenc szimpatikusaim soraiban, de gondolom, ez természetes egy ekkora létszámú zenekar esetében, ha nem látom őket néhány évig.
      Az est karmestere Cser Ádám, a helyi Nemzeti Színház zeneigazgatója volt. Az ő VI. szimfóniájának az ősbemutatója tette ki az est második részét.
Az ígéretes megoldásokkal indító első tételnek a szerző az Este címet adta, azonban az indítás után egyre inkább a hallgató idegeit tépő zenére én találóbbnak találnám a „Veszett bagoly csapat esete a sűrű rekettyéssel, fényes nappal” elnevezést. Embert próbáló hangnem- és ütembeli kísérletek szenvedő alanya voltam sok percen át. Nem hallgathatatlan, de az élvezeteshez nagyon ritkán közelített. (Nem csak) ehhez képest a második tétel (Éjféli imádság) már teljesen rendben volt, sokkal több dallamot, harmóniát, megjegyezhető részt tartalmaz a hozzám hasonló laikus számára (is).
A záró tétel (Éjfél) hallgatóbarátság tekintetében az első kettő keverékét adja, végletek nélkül, viszont picit eltúlzott hosszban.
Az ütős hangszer vonóval történő megszólaltatása egyedi és jó ötlet volt, és úgy általánosságban is azt tudom mondani, hogy a kreativitás nem baj, soha rosszabb kortárs művet!
      És ha már itt tartunk: egy világjárványt és az édesapa elvesztését talán egyszerűbb, hatásosabb és szórakoztatóbb extrém metalban vagy punkban feldolgoznia, kiadnia magából az embernek. Pláne, ha ért is a zenéhez. Mert „a döbbenet, a küzdelem és a kín” kifejezésére egy szimfonikus zenekarnál sokkal jobb formákat is kitalált már a zeneirodalom. : ) Persze, kívánom, hogy ne éljen át többé hasonló helyzeteket a szerző.

Jó hosszú hangverseny volt, de nem bánom.
     Talán az egyik Liszt témát neveztem itt poénból riffnek, ha jól rémlik. A tegnap este
hallott Beethoven: Egmont nyitány viszont tényleg akkora riffel indul, hogy szebb,
nagyobb, tartalmasabb, MÉLYEBB nem is kell. Érdemes meghallgatni (0:16-tól 0:27-ig
tart, eléggé közismert):

https://www.youtube.com/watch?v=DPID2gwQSXM

Maga a mű jó, bár olykor nekem kicsit poroszos (németes?), bármit is jelentsen ez a
jelző zenében. :) Az azért tény, hogy a délutáni Dream Theater CD hallgatása után nem sok kihívást jelentett a nyitány az agyamnak :), de nem is ilyen céllal született. 
     Schumann A-moll Zongoraversenye (OP.54.) tartalmaz szép dolgokat. (Elkövettem azt a hibát, hogy most, hangverseny után ismét Beethovent hallgatom, így persze, hogy
nem ugrik be minden, amit a hangversenyről írni szerettem volna.)
Egyes részei simán beleférnének majdnem bármelyik Dream Theater tételbe. :) Komolyan!)
Az est szólistájától, Farkas Gábortól nagyon kedves volt, hogy a ráadás előtt
elmondta, mit fog játszani (Liszt: A Villa d'Este Szökőkútjai).
Nem nyúlfarknyi, a vízcsobogást már-már élethűen visszadó mű.
     A moll (kedvencem) hangnemek folytatódtak. César Franck nem aprózta, egyetlen
szimfóniát írt, azt is D-mollban.
Szerintem kissé bő lére eresztette, sok mindent akart belepakolni, megmutatni.
A kevesebb több lett volna. Például az egyszerű, de hatásos (szép) vezérdallam
sokkal többször tér vissza, mint az indokolt. Hogy tud(ott) a francia zeneszerző,
az a különböző témák összeolvasztásánál, egymáshoz illesztésénél tiszán hallatszott,
és a néhány teljes hangerős részt (nem is emlékszem, mikor hallottam kedvenc
szimpatikusaimat ennyire hangos dolgokat játszani) is nagyon jól írta meg.
Végre (valakinek eszébe jutott!) ismét volt hárfa, és végre (kevés ilyen van)
valaki MERT egyéniséget, ötleteket belevinni a szimfóniájába, nem csak a
Haydn-től már az 1700-as évek második felében megismert sémákat majmolta.
Ha én lettem volna a manager-e :), a szimfónia legalább negyedét kihúzatom vele,
de így is, ahogy van, jó ki alkotás.
Az első tétel második részét ajánlom figyelmetekbe, ebben is ott burjánzik :)
az említett szép dallam (először (ha a vonósokat elhanyagoljuk :) 2:07-től), aztán, akit érdekel, az keresse a többi részét is a szimfóniának!

https://www.youtube.com/watch?v=d-SrK_RcK54

     Jó hangverseny volt. Egy komolyzeneileg aktív hónap remek lezárása.