A hangverseny után egy nappal nem egyszerű írni az elhangzottakról, de lássuk, mi maradt meg!
Bartók Béla: Divertimento: Bartóknak van egy stílusa, ezt nem lehet vitatni. Ez még akkor is igaz, ha én úgy keverem Kodállyal, ahogyan van. Sajnos. Ez az én hibám. A Divertimentónak ha csak a harmadik tételét írta volna meg, azt mondanám, hogy egy jó kis darab kísérletező jegyekkel. A második tételre a kísérletezés hatványozottan igaz - már-már avantgarde, hallgatót próbálóan borult hangözön, de például a szél eljátszása kifejezetten élethűre sikerült. A nyitó tétel nálam A Tenkes kapitánya, Tüskevár zenei világa. Bartókhoz képest
Richard Strauss II. kürtversenye (szólista: Zempléni Szabolcs) maga a rendezettség, egy dallam- és érzelemhömpöly. Kellemes darab, nagyon tetszett. Szabolcs hibátlanul, kellő átéléssel, kotta nélkül adta elő.
Johannes Brahms: II. (D-dúr) szimfónia: lehet, hogy én fáradtam el, de nem igazán állt össze egésszé, szimfóniává nálam ez szerzemény. A nyitó tételben van egy remek, vissza-visszatérő téma, talán az este legjobbja, a tőbbi tétel viszont csak "volt", ment, mendegélt, de nem sok kapaszkodót találtam benne. Rossznak nem rossz (sőt, egyértelműen jó), de a szimfónia mániám nem talált hatalmas barátra benne. Az is lehet, hogy szimplán csak túl hosszú.
Összességében kellemes, változatos este volt.
Haruka Nagao vendég koncertmesterként, Dubóczky Gergely pedig mint vendég karmester színesítette kedvenc szimpatikusaim játékát.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.