Szerencsére eléggé fiatalon találkoztam a The Cure-ral. Meg is változtatta a zenéről alkotott képemet és az élethez való hozzáállásomon is sokat finomított - örökre bennem él a zenekar zenéjének/szövegeinek szellemisége. Volt, hogy hónapokig csak őket hallgattam, de olyan is van, hogy egy év is eltelik nélkülük. Apu halála után (kb. másfél héttel) a The Smashing Pumpkins volt az első, akiket meg tudtam hallgatni és lekötöttek. Most pedig megjött a The Cure. Úgy tudok akár három óránál is hosszabb koncerteket hallgati tőlük, mint amikor még csak ismerkedtem velük. Tisztít, segít, elszomorít, felemel. Utánozhatatlan zenekar. Nagyon kellenek az életembe.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.