Avagy, egyik kedvenc bandám dobosa (a felvételen nem ő, hanem egy lelkes önkéntes látható, hallható) nem a lábcin nyitogatásával/zárásával és annak ütögetésével van elfoglalva. Általában. :)
Komolya(bba)n: ahol nem csak az egyeket (és lábbal az egy per kettő az ikszedikeneket) csépeli, hanem ésszel játszik, ott a Fear Factory mindenkori dobosai nekem igen csak tetsző dolgokat tesznek hozzá a brigád alapból sem gyenge (és egykor úttörő) zenéjéhez. Hogy a sebességükről ne is szóljak.
/Fear Factory: Disruptor, dob, Jelly Cardarelli/
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.