Hatalmas szerencse, hogy olvastam, nem pedig színházban akadtam össze a művel - ott megmartam volna magam.
Ez ugyanis egy cselekmény nélküli színdarab. Két ember áll egy fánál, és össze-vissza beszél. Több napon keresztül. Esemény, más szereplő alig tűnik fel, értelem, összefüggés még kevésbé. Bele lehet sok dolgot magyarázni - ez talán az egyetlen előnye, hogy sokféle értelmezése lehet ennek a katyvasznak -, de ettől még ez egy élvezhetetlen alkotás. Nem bántam meg, hogy elolvastam, ha nem teltek volna el hónapok azóta, lehet, hogy pár tartalmasabb mondatot írok ide, de sajnos nem sok pozitív dolog maradt meg bennem belőle, pedig alapból fogékony vagyok az abszurdra. A drámairodalom egy egyéni alkotása, az vitathatatlan, és mint ilyen, olvasásra érdemes.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.